KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nicky Larson: Ölni vagy kölni

Alföldi Nóra

Nicky Larson et le parfum de Cupidon – francia, 2018. Rendezte: Philippe Lacheau. Írta: Pierre Lacheau és Julien Arruti. Kép: Vincent Richard. Zene: Michael Tordjman és Maxime Desprez. Szereplők: Philippe Lacheau (Nicky), Élodie Fontan (Laura), Didier Bourdon (Lettelier), Tarek Boudali (Poncho), Julien Arruti (Gilbert). Gyártó: Les Films du 24 / Axel Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 91 perc.

 

Nicky Larson hamisítatlan filmes akcióhős: szex- és nőcentrikus – plusz egyenesen szívdöglesztő. Harcedzettsége és technikai tudása káprázatos, magánnyomozóként mindenki eszén túljár és természetesen valamennyi ügyet bravúrosan megold. Nem tűnik túl eredeti figurának, és tényleg nem is az, hiszen a Nicky Larson - Ölni vagy kölni című film a japán City Hunter manga, majd a nyolcvanas években világszerte kedvelt anime-sorozat francia remake-je (amelyből már egy hongkongi remake is készült, főszerepben Jackie Channel). Ez a kulturális vegyület első pillantásra bizarrnak tűnhet, ám a végeredmény meglepően jól működik a vásznon.

Köszönhető mindez a főszereplő-rendező Philippe Lacheau-nak, aki az eredeti műhöz igazán elkötelezetten és a lehető legmélyebb érzelmekkel közelített. A City Hunter ugyanis történetesen gyermekkorának nagy kedvence volt, és az eredeti sorozat megalkotója épp neki adta az adaptációs jogokat. Lacheau tehát kellő alázattal, ugyanakkor frank büszkeséggel nyúlt az alapanyaghoz: hozta a figurát annak minden tehetségével és manírjával, sőt pár apró részletet és kedves referenciát is átvett az eredeti alapanyagból, majd pazar akciójelenetekkel teletűzdelt, hamisítatlan francia komédiát készített belőle.

Az alaptörténet kapásból bájos gesztus a honosításra: Larson, és partnere Laura ezúttal nem mást keres, mint Kupidó parfümjét, amely bárkit ellenállhatatlan vágy tárgyává varázsol. A szérumra azonban több rosszfiú is vadászik, miközben ügyefogyott átlagpolgárok kezébe kerül, mi több, pár mókás jelenet erejéig Pamela Anderson orrába is jut belőle. Adja magát tehát a számtalan akciószekvencia, a laza történetvezetés, a könnyed feszültségépítés és a franciásan inkább mennyiségre, sem mint minőségre hajazó poén-áradat. Igazi kincse mégis maga Lacheau, aki fiatal komédiás ugyan, de máris bizonyította, hogy a legnagyobbak közt a helye. Csak remélni tudjuk, hogy Nicky Larson kalandjai sorozatként folytatódnak majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14189