KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ma

Tüske Zsuzsanna

Ma – amerikai, 2019. Rendezte: Tate Taylor. Írta: Scotty Landes. Kép: Christina Voros. Zene: Gregory Tripi. Szereplők: Octavia Spencer (Mami), Diana Silvers (Maggie), Juliette Lewis (Erica), Corey Fogelmanis (Andy), McKaley Miller (Haley). Gyártó: Blumhouse Productions / Wylolah Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 99 perc.

 

A 2019-es Mami újabb példa arra a jelenségre, amelyben Hollywood horroristái elfordulnak a felszíni ijesztgetéstől és helyette a lélek mélyrétegeibe merülnek alá, lásd az elmúlt évek vérfrissítő szerzői filmjeit, a Tűnj el!-t és az Örökséget. Mindkét sikerdarab kiemelt motívumát jelentette a traumatikus anya-kép – az idei év meglepetés-rémfilmjében az anya-tematikát immár új árnyalat, az örök kirekesztettség könyörtelen, bosszúszomjat gerjesztő feketéje színezi át. Az ohiói kisvárosban újoncként helyét kereső Maggie, visszafogott szomszédlány-bájával hamar beépül a helyi gimnázium menő-osztagába, amelynek tagjai – az iskola és a városszéli kőrakás tengelyén mozogva – titkos pia- és fűmámorral próbálják kitölteni a két Facebook poszt közt támadt unalmas perceket. A kamasz-nagypályások furcsa cinkosra és szponzorra találnak a magányos Sue Annben, a helyi állatorvosi rendelő középkorú asszisztensében, aki buliálmokat valóra váltó jótündérként kartonszámra szerzi nekik a tiltott italokat, sőt saját pincéjét alakítja át házibuli-barlanggá. Mindenki Mamijának népszerűsége azonban – nyomasztó ragaszkodása folytán – hanyatlani kezd, így aztán a címszereplő kénytelen újraélni megaláztatásokkal teli gimis múltját, lassacskán elhatalmasodik rajta a téboly.

A Mamiban a Carrie által teremtett klasszikus tétel, a gimi megnyomorítottjának bosszú-narratívája találkozik a Tortúra különc monstruma attitűdjével, aki lelki és fizikai terrorral próbál figyelmet és szerelmet kierőszakolni. Ám akárcsak Neil Jordan idei pszicho-thrillerében (Greta), a rémületes (pót)anyaság összekapcsolódik a beteljesületlen lányvágyakkal. A Mami is egyszerre próbál tini- és anyahorror lenni, nem osztja olyan tempóban a frász-adagokat, mint ahogy azt pergő trailere megelőlegezi: feszültségkezelése inkább klasszikusnak mondható, amely szépen belesimul a lélektani háttérbe, így a végeredmény inkább ügyes szerzői agyszülemény, mintsem műfaji torzszülött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14177