KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Családi bunyó

Varró Attila

Fighting with my Family – amerikai-brit, 2019. Rendezte és írta: Stephen Merchant. Kép: Remi Adefarasin. Zene: Vik Sharma. Szereplők: Florence Pugh (Paige), Jack Lowden (Zak), Nick Frost (Ricky), Lena Headey (Julia), Vince Vaugh (Hutch), Dwayne Johnson (Szikla). Gyártó: MGM / Channel 4 / Film 4. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 108 perc.

 

Bármily meglepő, a női pankrátorokról nem kizárólag szegénysori exploitation-opuszok és softcore szexfilmek készülnek: míg az új-hollywoodi revíziók fénykorában a Below the Belt a női függetlenség küzdőterét látta a minizsánerben, a posztmodern 80-as évek nyitányán készült All the Marbles a szórakoztatóipar kőkemény kritikájával döngölte földbe közönségét. Az erős, őszinte filmdrámákkal indult mesterhármas jócskán megkésett idei záródarabja mindkét témát érinti, de szerencsére nem kovácsol valós WWE-hősnője, „Paige” Knight sikertörténetéből sem harsány metoo-propagandát, sem álomgyári példabeszédet az illúzió hatalmáról. A 2012-es, azonos című dokumentumfilmet feldolgozó és kiszínező Családi bunyó (az eredeti cím többértelműségét megőrizve: Bunyó a családdal) központi problémái inkább a coming-of-age filmeké: mennyiben jelenti a pankrátor-pálya a brit kamaszhősnő, nem pedig a szülei/bátyjai álmát, hogyan kezdi ki felívelő karrierje szoros érzelmi kapcsolatát a norwichi tornatermek tízfős közönségének gürcölő családjával (a lányát piacosító apától a féltékeny fivérig) és főként miként birkózik meg saját külsejének vélt/valós hátrányaival a sokmilliós amerikai showbiznisz világában.

A vígjátékszínészként ismert Stephen Merchant meglepő mennyiségű drámai konfliktust zsúfolt szívmelengető karrier-vígjátéknak és sziporkázó WWE-reklámopusznak szánt családi mozijába, és bár kidolgozni nem sikerült őket, a Családi bunyó legalább a problémafelvetés tekintetében durván kenterbe veri az Adam Sandler/Will Ferrell-féle sportbohózatokat, nem beszélve a karakterrajzokról, amelyek a bizarr téma ellenére sem engedtek a „karikatúrafigurák – helyzetkomikumban” bazári csábításának. Miként a ringben zajló spandex-szappanoperák esetében, a felszínen egyszerű sémák és látványos fordulatok mentén zajló népszórakoztatás zajlik – a harsány legendaépítés mélyén azonban ugyanúgy valódi az összes fájdalom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14061