KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Fuss, fiú!

Forgács Nóra Kinga

Lauf Junge lauf német-francia-lengyel, 2013. Rendezte: Pepe Danquart. Írta: Uri Orlev művéből Heinrich Hadding. Kép: Daniel Gottschalk. Zene: Stéphane Moucha. Szereplők: Kamil Tkacz (Srulik), Rainer Bock (Tiszt), Jeanette Hain (Hermanné), Itay Tiran (Mosche). Gyártó: Bittersuess Pictures / Quintefilm / BA Produktion. Forgalmazó: A Company Hungary. Feliratos. 112 perc.

 

Pepe Danquart 1994-ben Oscar-díjat kapott a Schwarzfahrer című rövidfilmjéért. A film groteszk allegóriát állított fel, melyben az idős, idegengyűlölő néni villamosjegyét megette a fiatal, fekete utas, a jegyellenőr pedig a nénit szállította le. A másik iránti tisztelettel és annak hiányával, az előítéletekkel, generációk konfliktusaival, az európai léttel foglalkozott a kisfilm, pár évvel a német újraegyesítés után – ki és hogyan utazhat tovább azon a bizonyos villamoson, élhet-e bárki abban az illúzióban, hogy egyedül is sikerülhet, feladhatja-e bárki a lázadáshoz való jogát?

Pepe Danquart televíziós és dokumentumfilmes munkássága után most a lengyel származású izraeli író, bergen-belseni túlélő, Uri Orlev igaz történeten alapuló, Fuss, fiú, fuss című, magyarul kiadatlan ifjúsági regényéből készített adaptációt, amelyben a nyolc éves Srulik megszökik a varsói gettóból, és álnéven, keresztény háborús árváként faluról falura haladva vállal kosztért munkát, és rejtőzködik a német megszállás alatt álló Lengyelországban. Ha a Schwarzfahrer rendezőjét keressük, úgy tűnhet, hogy elveszett a klasszikus elbeszélésben, „csak” korrektül kivitelezett filmet forgatott. De Danquart két fontos vonással sajáttá hangolta a holokausztdrámát. Az egyik a Schwarzfahrerben is felvetett témák továbbgondolása: a Fuss, fiú! a legnagyobb és leginkább közös európai traumával foglalkozva vizsgálja újra az emberi méltóságnak, az egymásra utaltságnak, (és a kisfilmnél sokkal világosabban) az egymásért vállalt felelősségnek, a cselekvés határainak a kérdését. A másik a történelmi anyag tudatos összekötése a jelenlévő jövővel: a kisfiú kalandjainak összeöltése a felnőtt férfi, a túlélő hétköznapjaival szintén a felelősségre, a valóságunkat alkotó következményekre helyezi a hangsúlyt. Emberként kell helytállni, hogy a világ embernek való hely legyen, megalkudni kevesebbel nem szabad. Az emberség kudarcát látni, ez a trauma. Ezzel birkózunk folyamatosan, a villamosokon, a háborúkban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11895