KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üss vagy fuss

Varró Attila

Hit and Run – amerikai, 2012. Rendezte és írta: Dax Shepard és David Palmer. Kép: Bradley Stonesifer. Zene: Robert Mervak és Julian Wass. Szereplők: Dax Shepard (Yul), Kristen Bell (Annie), Tom Arnold (Randy), Bradley Cooper (Alex), Michael Rosenbaum (Gil). Gyártó: Panay Films / Primate Pictures / Kim and Jim Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 100 perc.

Az „amerikai független film” szókapcsolat hallatán a rutinosabb filmrajongóknak elsősorban kisköltségvetésű, érzékeny filmdrámák képsorai peregnek fel a mentális vásznakon, netán huszonéves hipsterek párkapcsolati szájtépései – de a legritkább esetben dübörgő autós üldözések, mókásan bevert orrok és nyugdíjas swinger-partik egy motelszobában. Az MTV-s átverős showkból (Punk’d), tévés családsorozatokból (Vásott szülők) és bizarabb romkomokból (Anyám, The Freebie) ismert komikus, Dax Shepard második nagyjátékfilmjével bebizonyította, hogy nem csupán kínos mockumentary-t lehet összehozni egy filléres akciófilm ötletéből (Brother’s Justice), de a vágyálom akár meg is valósítható – ha van hozzá egy működőképesre megírt forgatókönyv, pár dögös verda a mélygarázsban, fél tucat jó nevű hollywoodi színészhaver, és ha történetesen Kristen Bell mellett ébredhet az ember reggelente.

Az Üss vagy fuss barkács-akciókomédiája nem lesz a 21. század Ágyúgolyó futama, de komoly esélyekkel indulhat a Tiszta románc-klónfilmek Burt Reynolds különdíjáért: a bosszúszomjas bankrabló-cimborák, idegbeteg exek és meleg rendőrök elől 1967-es Lincoln Continental álomautóban menekülő szerelmespár vidéki hajszafilmje rutinosan hozza a poszt-tarantinós gengszterfilmek duma-akció-duma-akció dramaturgiáját, tisztes kaszkadőrmutatványokat produkál a gyorsvágásos, digitáleffektes kortárs trend ellenében és pont annyi politikailag inkorrekt geget tartalmaz két romantikus évődés között, amitől még működik karcosabb randifilmként. Ráadásul az amerikai indie-filmek önvallomásos elkötelezettsége is feldereng az akciók hátterében: Shepard saját eseménydús ifjúkorát eleveníti fel a fészerből előszedett fallikus sportjárgánnyal, hogy egy utolsó óriási tombolás után hátrahagyja kibelezve és összetörve egy motelparkolóban, együtt a buzizós beszólásokkal és rosszéletű haverokkal – majd egy sírig tartó, felnőtt párkapcsolat reményében távozzon a szalmaszőke álomnő oldalán a nagyvárosi jövő felé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11287