KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Végső menedék

Varga Zoltán

Shelter – amerikai, 2010. Rendezte: Björn Stein, Mans Marlind. Szereplők: Julianne Moore, Jonathan Rhys-Meyers, Jeffrey DeMunn. Forgalmazó: ADS Service. 112 perc.

Michael Cooney a hóemberként reinkarnálódó sorozatgyilkost szerepeltető videófilmjeivel debütált rendezőként (Jack Frost 1–2.), de íróként valamivel magasabbra tette a mércét – legnagyobb dobása ez idáig a 2003-as Azonosság, amelyben a psziché sötét oldala iránti érdeklődését csavaros, jóllehet a gyakorlott thrillerfogyasztók számára kevésbé meghökkentő történetbe csomagolta. Hasonló úton jár a legújabb forgatókönyvéből készített Végső menedék, amely az Azonossághoz mérve sem igazán meggyőző tétel, habár – elsősorban a műfaj kedvelői számára – nem feltétlenül erények híján való. A borzongató hangulat erősségeként kivált a természeti helyszínek jelentékeny szerepeltetése említhető; a színészek is (a doktornőt alakító, a műfajfilmekben jó ideje kényelmetlenül mozgó Julianne Moore és a titokzatos ápoltat ihletetten játszó Jonathan Rhys-Meyers) találóak; mi több, minden komplikáció dacára a suspense működtetésében sem vall kudarcot a film, takarékra állítva a sokkhatásokat.

A többszörös személyiségzavar jelenségét fürkészni persze mostanában meglehetősen divatos (lásd a Viharszigetet vagy a nálunk egyelőre nem hozzáférhető John Carpenter-filmet, a The Wardot) – a film éppen ott siklik ki, hogy nem elégszik meg az elme labirintusával, s misztikus dimenziók felé tör: amint a pszichológiainak hitt rejtély fölfejtése lélekvándorlással és vajákosokkal kerül összefüggésbe, a cselekmény túlbonyolítottá válik, teret adva valamennyi elképzelhető klisének. A zárókép fordulatát például a Joel Delaney megszállottsága óta eltelt negyven év alatt rongyosra koptatták.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10929