KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Itt is, ott is

Forgács Nóra Kinga

Tamo i ovde­ – szerb-amerikai-német, 2009. Rendezte és írta: Darko Lungulov. Kép: Mathias Schöningh. Zene: Dejan Pejovic. Szereplők: David Thornton (Robert), Mirjana Karanovic (Olga), Cyndi Lauper (Rose), Branislav Trifunovic (Branko). Gyártó: KinoKamera. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 85 perc.

Robert megkeseredett New York-i szaxofonos, aki ötvenes évei elején szembesül azzal, hogy súlyosbodó depressziója következtében nem képes már játszani. A véletlen hozza össze Brankóval, a szerb bevándorlóval, aki üzletet ajánl neki: ha elutazik Szerbiába, és feleségül veszi a fiú kedvesét, 5000 dollár üti a markát. A cél természetesen az amerikai vízum, az utazás hozadéka pedig könnyen kiszámítható: Robert változik, miközben megváltoztatja három ember életét.

Az Itt is, ott is szerb, amerikai és német koprodukcióban készült, a két fő helyszín két ikonikus város: New York és Belgrád. A városok által jelképezett társadalmi, történelmi szituációk és az emberi sorsok is sematikus ábrázolást nyernek kezdetben: a Robert számára élhetetlen New York a lehetőségek és a nagy átverések városa, míg a háborús sérüléseket viselő Belgrád egy sértett, de büszke és barátságos közösség lakóhelye.

A filmben mégis felismerhetően ott az erő, az érzékenység és a humor, a New York-i szál kalandos eseménysorában éppúgy, mint annak a lélektani folyamatnak a rajzában, ami időközben Belgrádban két felnőttet szabadít meg a magánytól: Brankó anyját (a Szerelmem, Szarajevóból ismerős színésznő, Mirjana Karanović visszafogott játéka lebilincselő), és a cinikusból romantikusba váltó hőst, Robertet. A két szál azonban nem szervesül igazán, a hatások gyengítik egymást, a jelenetek inkább szituációra vagy jellemre épülő gegeknek tetszenek, és a szükséges azonosulási felület is hiányzik.

Az árnyalt gondolkodás leginkább a zárlatban mutatkozik meg: bár a film történetét lekerekíti, az emberi történeteket mégis nyitva hagyja, csak éppen egy olyan pontra vezet el, ahonnan már van reális lehetőség a boldog(abb) folytatásra. A záró etap mellett a felütés vésődik még a néző emlékezetébe: a szelektív hulladékgyűjtőig tartó utcai versenyfutás a depressziós férfi és egy homeless-kinézetű nő között olyan remek geg, ami frappánsan érzékelteti a világban uralkodó érzelmi és gazdasági abszurditást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10222