KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/június
ORSON WELLES 100
• Báron György: Citizen Welles Orson Welles 100
• Forgách András: A színész az emberben Orson Welles a vásznon
JOHN BOORMAN
• Csiger Ádám: A játéknak vége John Boorman – 1. rész
• Takács Ferenc: "Ötven a százból" John Boorman: A királynőért és a hazáért
AUSZTRÁL ZSÁNER
• Zalán Márk: A didzserido szüntelen búgása Ausztrál aborigin filmek
• Pozsonyi Janka: Nyomkövetők A kortárs ausztrál western
• Szabó Ádám: A fenevad gyomrában Halott polgárok szelleme
• Varró Attila: Két úr sofőrje Mad Max: A harag útja
REBELLIS ROBOTOK
• Baski Sándor: Lázadó Évák Robot vs. ember
• Huber Zoltán: Istenkomplexusok Bosszúállók 2: Ultron kora
MAGYAR MŰHELY
• Várkonyi Benedek: „A film nekem mágia” Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval
• Soós Tamás Dénes: „Én másképp láttam a vietnámi háborút” Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
FESZTIVÁL
• Vincze Teréz: Más világok Titanic: Versenyprogram
• Huber Zoltán: Túlélési technikák Titanic: Amerikai függetlenek/Sötét oldal
FILMISKOLA
• Kelecsényi László: Hogyan kezdjünk el egy filmet? Regényes filmdramaturgia
• Lichter Péter: Derengő folyosók az ismeretlenbe Avantgárd főcímek
FILM / REGÉNY
• Sándor Anna: Ragadozó a völgyben Ron Rash: Serena
• Tüske Zsuzsanna: Út a vadonba Susanne Bier: Serena
KRITIKA
• Muhi Klára: „Ez se és más se...” Kécza András: Magánterület
• Simor Eszter: Feminista romantika Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától
MOZI
• Vajda Judit: Éjjelek és nappalok
• Varró Attila: Mocsárvidék
• Simor Eszter: Hölgy aranyban
• Forgács Nóra Kinga: Jack
• Kránicz Bence: Danny Collins
• Baski Sándor: Magam ura
• Sepsi László: Monsters – Sötét kontinens
• Kovács Bálint: Argo 2
• Kovács Kata: Szerelem Máltán
• Alföldi Nóra: Bazi nagy francia lagzik
• Pápai Zsolt: Genesis: A siker útja
• Csiger Ádám: Csábítunk és védünk
• Árva Márton: Éden
DVD
• Lakatos Gabriella: A tizedes meg a többiek
• Gelencsér Gábor: Napló gyermekeimnek
• Kránicz Bence: Az öt kedvenc
• Soós Tamás Dénes: Férfiak, nők és gyerekek
• Horváth Balázs: Arzén és levendula
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Képregényfesztiválosok

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zombieland

Sepsi László

Zombieland – amerikai, 2009. Rendezte: Ruben Fleischer. Írta: Rhett Reese és Paul Wernick. Kép: Michael Bonvillain. Zene: David Sardy. Szereplők: Jesse Eisenberg (Columbus), Woody Harrelson (Tallahassee), Emma Stone (Wichita), Abigail Breslin (Little Rock), Amber Heard (Maggie). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 80 perc.

A kortárs horrorszcéna legdominánsabb műfaja sikerét napjainkban elképesztő variációs potenciáljának köszönheti. A műfaj komoly és kevésbé komoly verziói között találunk a wittgensteiniánus interpretációtól (Pontypool) a náci zombikon (Dead Snow) és a retró-komédián (Fido) át a hímsoviniszta közelítésmódig (Doghouse) szinte mindent, miközben a célközönség kínálta piaci résért tülekedő élőhalottak közül egyre inkább a humoros zombik tűnnek a versengés aktuális nyerteseinek.

De Ruben Fleischer első nagyjátékfilmje sem elégszik meg csupán annyival, hogy a Romero-recept felpörgetett paródiáját kínálja: a Zombieland legalább annyira tanmese az elidegenedésről, mint amennyire popkulturális utalásokkal telizsúfolt geek-mozi. Hőse számára az igazi kihívást nem is a posztapokaliptikus világban való túlélés jelenti – mivel emberi kapcsolatait élete során sikerült nullára redukálnia, így számára mindegy, hogy a többiek élnek vagy halnak – hanem az, hogy a többi túlélővel sikerül-e végül bármilyen emocionális viszonyt kialakítania.Zombieland az outsiderek mennyországa, a kihalt országutakon portyázó holttetemek a „másik” életre kelt metaforái, miközben az egymást mindvégig városneveken szólító (megint csak lásd: elidegenedés) négy hős a fináléig képtelen közösségként működni. Ennek köszönhetően a film brutál-szintje bőven a zsáner klasszikusai alatt marad (Hullajótól aHaláli hullák hajnaláig), cserébe viszont a műfaj egy újabb – és viszonylag eredeti – interpretációját kapjuk, ahol az élőholtak visszatérése nem a fogyasztói társadalom kritikája vagy az Egyesült Királyság belterjességének mementója, hanem a jó öreg modernizmus kedvenc témájának frappáns újragondolása, immár posztmodern könnyedséggel. Ha pedig mindez kevés volna, még mindig ott a 32-es számú aranyszabály: élvezd ki az apró dolgokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10011