KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/május
MOZI VS. INTERNET
• Baski Sándor: Járatlan utakon A Netflix és a többiek
• Soós Tamás: Az elfeledett mozi Magyar filmforgalmazás
• Kovács Bálint: A mamut és a hangya Alternatív filmforgalmazók
• Kránicz Bence: Szabadulóművészek Magyar garázsmozi
CLINT EASTWOOD
• Benke Attila: Mindörökké Fakó Lovas Clint Eastwood városi westernjei
• Pápai Zsolt: Volt egyszer egy vadnyugati hős Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója
ARTSZEXFILMEK
• Varró Attila: Érzelmek birodalma Pornó és melodráma
• Kovács Marcell: Bundás vénuszdombok Jesus Franco szexfilmjei
• Gelencsér Gábor: Pillangóhatás Peter Strickland: The Duke of Burgundy
LENGYEL FILM
• Pályi András: Milyen távol, milyen közel Tadeusz Konwicki mozija
• Gyenge Zsolt: Húsba zárva Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében…
OROSZ KRIMIK
• Forgács Iván: Mit sugároz a mai Oroszország? Orosz bűnügyi sorozatok
• Csiger Ádám: A forradalmár, aki felfalta gyermekeit Daniel Espinosa: A 44. gyermek
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Halál, hol a te kardod? Dömölky János (1938-2015)
• Hirsch Tibor: Felmenni, visszajönni Mai magyar falu-filmek
• Varga Zoltán: Animáció-történeti körséta 100 éves a magyar animáció
FESZTIVÁL
• Gáncsor Kármen: Rövidre vágva Friss Hús 3.0
• Buglya Zsófia: Rejtett tartalékok Graz – Diagonale
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Mélyvörös Jean-Patrick Manchette: Gunman
• Sepsi László: Visszafogott vezeklés Pierre Morel: Gunman
KRITIKA
• Muhi Klára: Bedarál-e? Nagy Viktor Oszkár: Hivatal
• Horeczky Krisztina: Elfolyik-e az élet? Almási Tamás: tititá
• Barkóczi Janka: Megint tavasz George Ovashvili: Kukoricasziget
MOZI
• Sepsi László: Citizenfour
• Baski Sándor: Hétköznapi vámpírok
• Kovács Kata: Violette
• Forgács Nóra Kinga: Adaline varázslatos élete
• Csiger Ádám: Lámpagyújtogatók
• Vajda Judit: Ne zavarjatok!
• Kolozsi László: 3 szív
• Roboz Gábor: Rekviem egy macskáért
• Kránicz Bence: A Lazarus hatás
• Sándor Anna: A lázadó
• Huber Zoltán: Halálos iramban 7
• Jankovics Márton: Hó az édenkertben
• Varró Attila: A szerelem üstököse
DVD
• Pápai Zsolt: Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor
• Gelencsér Gábor: A tanítványok
• Szabó Adrienn: 2001: Űrodüsszeia
• Soós Tamás Dénes: Picasso kalandjai
• Fekete Martin: Merénylet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Hazai haladás

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Mozi-fenegyerekek

Bán Zsófia

 

Nem állíthatjuk, hogy könyvkiadóink túlságosan elkényeztetnék a film iránt érdeklődő olvasóközönséget. Miközben különböző statisztikákban gyakran büszkélkedünk az egy évre eső filmtermésünk nagyságrendjével, a könyvesboltokban ritkaságszámba mennek a filmművészettel foglalkozó munkák, így aztán örülnünk kell minden „engedménynek”, melyet a mostoha műfajnak tesz a könyvkiadás, mint most legutoljára a Mozi-fenegyerekek című könyv megjelentetésével. A mű a hollywoodi filmgyártással és annak legfiatalabb, hatfőnyi derékhadával foglalkozik.

Az itt felsorakoztatott élgárda a következő rendezőkből áll: Coppola, Lucas, DePalma, Milius, Scorsese és Spielberg. Ezt a tartalomjegyzékben szereplő névsort átböngészve, a nem szakmabeli olvasó és mozinéző csodálkozva kapja fel a fejét: a hatból kettőnek legfeljebb a nevét hallotta (ha elég jól informált), műveiket pedig az ismeretlenség homálya borítja. DePalma és Milius filmjei nem szerepelnek a hazai mozik műsorán, amit – a róluk írottak alapján – az olvasók őszintén sajnálhatnak. A hazai közönség szempontjából a könyv egyik legfőbb erénye éppen az, hogy felhívja a figyelmet ennek a két rendezőnek a létezésére, és munkáikról – legalább írásban – némi információt nyújt. (Filmforgalmazásunk fehér foltjait persze nem írásban kellene eltüntetni.) A könyv első részében a szerzőpáros a hollywoodi filmgyártás történelmi, ipari és szociológiai hátterét vázolja fel; a második részben pedig az egyes rendezők karriertörténetével foglalkoznak, főbb műveik –meglehetősen hevenyészett – elemzésének kíséretében. Ez a hevenyészettség jellemzi általában az egész könyvet; szemmel láthatóan igyekeztek minden felmerülő igényt nagyjából kielégíteni, válaszolatlanul hagyva olyan kérdéseket, amelyeket nem lett volna érdektelen alaposabban tisztázni. Például, ha behatóbban vizsgálták volna a szociológiai hátteret, több fényt deríthettek volna arra az alapvető kérdésre, miért is olyan sikeresek ezek a filmek, mitől avatja a közönség ilyen példátlan kasszasikerekké őket. Erre csupán Spielberg filmjeinek (A cápa, Harmadik típusú találkozások stb.) elemzésekor térnek ki valamivel részletesebben: itt a legnyilvánvalóbb az a háttér, ahonnan a rendező származik (a külvárosi, zöldövezeti Amerika), s amelyet minduntalan beépít filmjeibe. Közönsége nagyrészt szintén ebből a környezetből kerül ki.

Az amerikai társadalom életében a második világháború után következett be a nagy változás, amikor is kezdett kialakulni a zöldövezeti életforma, az „otthonteremtés” központi eszményével, kifejlesztve azt a jelenséget, amely „a középosztály Amerikája” néven vált ismeretessé. A mozi szerepe teljesen átalakul ebben a megváltozott társadalmi struktúrában; új társadalmi, gazdasági és osztályigényeket kell kielégítenie.

Az új filmes generáció, amely már ebben a zöldövezeti környezetben nőtt fel, ösztönösen ráérez e változásra, amellyel a filmgyártás régi nagyjai nemigen tudnak már mit kezdeni. Ezek a már magukban hordozott új eszmék alkotják az új amerikai film lényegét, s valószínűleg ezekben – valamint lenyűgöző technikai felkészültségükben – rejlik az ellenállhatatlan vonzerő, amely a közönséget magához bilincseli. A kötet szerzői felvázolják ugyan ezt a működési mechanizmust, de valahányszor egy kicsit mélyebbre hatolnának, gyorsan odébbállnak; csak kíváncsiságunkat csigázzák fel.

Ettől függetlenül a könyv hasznos kiindulási pontokat nyújt a tájékozódáshoz. Megtudjuk, hogy a fenegyerekek utálják a hollywoodi gépezetet, jóllehet nélküle megjelenni nem tudnak. Lenézik az új szupertrösztök embereit, akik a konkrét filmkészítéshez nem értenek, s velük szemben a hajdani filmcézárokat becsülik, akiknek egyszerre volt birtokában tudás és hatalom. Az új generáció az ő hatalmukat örökli; ezenkívül nagy tömegeknek készítenek filmet, s mivel többnyire filmfőiskolákon sajátították el a szakma alapjait, a filmtörténetet alaposan ismerik. A szerzők szerint így az új Hollywood legfontosabb jellemzőit hordozzák: tudás + hatalom = látványos siker. Filmjeiknek közös hatás- és utalásrendszere van, lévén, hogy közös filmkultúrán nevelkedtek. Az amerikai filmkészítők közül rájuk hatott legerősebben az európai film, ezen belül is leginkább a francia új hullám. (Brian DePalma például eltökélte, hogy ő lesz az „amerikai Godard”.) Kiderül, hogy ebben a közegben maga Coppola is „keresztapának” számít: minthogy neki sikerült először nagyobb hatalomra és pénzre szert tennie, jónéhány esztendőn keresztül ő volt a fenegyerekek anyagi támasza. Eltökélt szándéka volt a fiatal tehetségek felkarolása, még a külföldieké is, mint például Wim Wenders. Coppola dinasztiaalapítónak számít, ő az új filmes generáció körében kialakult véd- és dacszövetség megteremtője. „Ha ez a nemzedék megváltoztatja az amerikai filmművészetet, akkor ezért őt illeti dicsőség vagy gyalázat – kinek-kinek tetszése szerint” – idézik a szerzők John Milius szavait. Márpedig ha olyan filmekre gondolunk, mint az Apokalipszis most, A keresztapa, a Csillagok háborúja vagy a Harmadik típusú találkozások, ezek kétségtelenül olyasmit nyújtanak, ami feltehetőleg továbbra is erős hatással lesz az amerikai filmművészetre és annak   közönségére.

Hogy ez a valami konkrétabban micsoda – nos, erről lenne jó alaposabb elemzéseket olvasni.

Még egy megjegyzés – a fordításról. Egy vizuális művészettel foglalkozó írásban talán még a szokásosnál is jobban kell ügyelni a pontosságra, szabatosságra, hogy az olvasókat ne zavarja a kelleténél jobban a kényszerű áttétel. Ezért egy ilyen szövegnek különösen nem válik előnyére, ha mondatai időnként csak többszöri nekifutásra érthetők meg. Ungvári Tamás fordításában hemzsegnek a magyartalan mondatszerkezetek, az olyan hanyagságokról nem is beszélve, minthogy például a híres californiai egyetem, az UCLA neve következetesen UCIA-ként szerepel. Sok a következetlenség nevek és címek használatában is. Ebből csupán azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy még ilyen ismert és gyakorlott fordítók munkáit sem árt alaposabban lektorálni.

 

Michael PyeLinda Myles: Mozi-fenegyerekek, Hat rendező, Hollywood mai urai; Gondolat, 1983


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6392