|
|
|
Láttuk mégFortressTurcsányi Sándor
Küldj egy jelet bentről: újabb anzix a rács mögül. A futószalagról ím legördül az egymilliomodik rabszállító. A többszörösen visszaeső (magyarán javíthatatlan) mozinézőnek kijár a halmazati büntetés. A végső szigor, mondhatnánk – ha nem tudnánk szinte biztosan jön ennél még sokkal rosszabb is.
Dutyidilink a jövőben, a közeljövőben játszódik. Alig húsz év múlva az Amerikai Egyesült Államokban fasizmus virágzik (ma a hülyeség). Kemény idők jönnek, földbe vájt szuper-büntetőintézetek gyűrűiben sínylődnek majd, kik megpróbálnak kibújni gyerekbeszolgáltatási kötelezettségük alól.
A vásznon látott rémségekhez három módon közeledhetünk. Irodalmiasan: a fent leírt műintézet Dante pokla. E szerint a néző már a film ötödik percétől halott, s fején szarvas-patás-szőrös, juj de csúnya filmkészítők korcsolyáznak. Rendőrtudományos módszerekkel: Minthogy ahol vagyunk, börtön, s annak mélybe rántó gyűrűi vannak; épp mint egy végbélnyílás, s mi élvezhetjük lehulló gyümölcseit. A harmadik – legjobb – közelítés a távolodás. Mert mi másra vágyni e helyt, mint a szökésre? Hosszú, piszkos, gyilkos munka, mialatt a hős elveszti hű társait. Nincs ez másként most sem. Vajon sikerül-e hőseinknek...? A leleményes és végtelenül eredeti pofák a szellőzőlerendezésen keresztül iparkodnak a szabad világ felé.
Inkább megosztom saját (ez alkalommal is prímán bevált) módszerem: mindig a sor legszélére kell jegyet venni. Majd elfelejtettem: mi a különbség Jean-Claude van Damme és Christopher Lambert, a két legutolsó börtöntöltelék között? (Christophernek még a szeme sem áll jól.)
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1285 átlag: 5.62 |
 |
|
|
|
