KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/május
MOZI VS. INTERNET
• Baski Sándor: Járatlan utakon A Netflix és a többiek
• Soós Tamás: Az elfeledett mozi Magyar filmforgalmazás
• Kovács Bálint: A mamut és a hangya Alternatív filmforgalmazók
• Kránicz Bence: Szabadulóművészek Magyar garázsmozi
CLINT EASTWOOD
• Benke Attila: Mindörökké Fakó Lovas Clint Eastwood városi westernjei
• Pápai Zsolt: Volt egyszer egy vadnyugati hős Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója
ARTSZEXFILMEK
• Varró Attila: Érzelmek birodalma Pornó és melodráma
• Kovács Marcell: Bundás vénuszdombok Jesus Franco szexfilmjei
• Gelencsér Gábor: Pillangóhatás Peter Strickland: The Duke of Burgundy
LENGYEL FILM
• Pályi András: Milyen távol, milyen közel Tadeusz Konwicki mozija
• Gyenge Zsolt: Húsba zárva Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében…
OROSZ KRIMIK
• Forgács Iván: Mit sugároz a mai Oroszország? Orosz bűnügyi sorozatok
• Csiger Ádám: A forradalmár, aki felfalta gyermekeit Daniel Espinosa: A 44. gyermek
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Halál, hol a te kardod? Dömölky János (1938-2015)
• Hirsch Tibor: Felmenni, visszajönni Mai magyar falu-filmek
• Varga Zoltán: Animáció-történeti körséta 100 éves a magyar animáció
FESZTIVÁL
• Gáncsor Kármen: Rövidre vágva Friss Hús 3.0
• Buglya Zsófia: Rejtett tartalékok Graz – Diagonale
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Mélyvörös Jean-Patrick Manchette: Gunman
• Sepsi László: Visszafogott vezeklés Pierre Morel: Gunman
KRITIKA
• Muhi Klára: Bedarál-e? Nagy Viktor Oszkár: Hivatal
• Horeczky Krisztina: Elfolyik-e az élet? Almási Tamás: tititá
• Barkóczi Janka: Megint tavasz George Ovashvili: Kukoricasziget
MOZI
• Sepsi László: Citizenfour
• Baski Sándor: Hétköznapi vámpírok
• Kovács Kata: Violette
• Forgács Nóra Kinga: Adaline varázslatos élete
• Csiger Ádám: Lámpagyújtogatók
• Vajda Judit: Ne zavarjatok!
• Kolozsi László: 3 szív
• Roboz Gábor: Rekviem egy macskáért
• Kránicz Bence: A Lazarus hatás
• Sándor Anna: A lázadó
• Huber Zoltán: Halálos iramban 7
• Jankovics Márton: Hó az édenkertben
• Varró Attila: A szerelem üstököse
DVD
• Pápai Zsolt: Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor
• Gelencsér Gábor: A tanítványok
• Szabó Adrienn: 2001: Űrodüsszeia
• Soós Tamás Dénes: Picasso kalandjai
• Fekete Martin: Merénylet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Hazai haladás

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Amerika-amnézia

Epres Viktor

A hatvannyolc-traumából mifelénk tragikus film lesz. Amerikában komédia.

 

Amerika fiatal, Amerikának nincs történelme, nincs mire visszaemlékeznie, tartja a köztudat. Alig kétszáz év valóban nem nagy idő, a többezer éves história-televényben gyökerező európai kultúrához képest az Újvilág még mindig csak gyermekkorát éli. Arra azonban bőven elég, hogy egy nemzetet megtanítson a história diszkrét bájára, véres praxisára és kifinomult hazugságaira. Amerika azonban nem tanul. Amerika felejt. Nem mintha buta volna. Amerikának nem azért nincs történelme, mert a krónikaírói mércével mérve épp csak tegnap startolt, az igazi magyarázat, hogy nem akarja a történelmet (legfeljebb mint szabadidőparkot, látványos emlékhelyet). Jelek szerint a mindennapos, praktikus amerikai történelemszemléletnek szerves része az amnézia. Ha mi itt Európában úgy hisszük kétezer éve, hogy a történelem az élet tanítómestere, akkor az amerikaiak ennek épp az ellenkezőjét tartják, a felejteni tudás az igazi magiszter. A történelmi amnézia nemcsak veszteség, nyereség is, nem tanulni semmiből, azt is jelenti, nem félni semmitől. Aki képes gyermekien naivul bízni a jövőben, aki nem tudja, hogy minden elromolhat, az a korlátlan cselekvési szabadság ajándékát kapja a múlt, a bölcsesség elvesztéséért cserébe.

Nekünk 68, 56, 48 egy-egy gyógyíthatatlan trauma évszámai. Amerikának nem. Pedig, hogy ne menjünk messzire a filmtől, Amerikának is megvan a maga forradalom-traumája. Csak épp nem sorscsapásként élte meg, hanem tévedések, szerepcserék, átöltözések mulatságos (igaz fanyarul mulatságos, de azért mégsem keserves) vígjátékaként. Hatvannyolcat, pontosabban a virággyermekek hatvanas éveit felidéző legjobb kilencvenes évekbeli amerikai filmek korántsem sötéttónusú tragédiák, hanem röhögtető komédiák. Itt van mindjárt egy elkallódott alapfilm 1990-ből, a Szolid motorosok, azzal a Dennis Hopperrel a főszerepben, aki annak idején az egyik „szelíd motorost” hozta. Mi lesz vele húsz év múltán? Első blikkre, maradt, ki volt, a szabad szerelem, az anarchikus függetlenség bajnoka, aki ma is ugyanúgy első számú közellensége a bigott bürokrata-puritán Amerikának, mint volt annak idején. De ez csak a látszat: Franco Amurri filmjének Amerikájában éppen hogy nem áll meg az idő, mindenki igazodik a forradalom utáni kor szelleméhez, a szökésben lévő anarchistáról hamar kiderül, hogy csak azért adta fel magát húsz évnyi rejtőzködés után, majd azért szökött meg, hogy reklámot csináljon megjelenésre váró memoárjainak. A húzás zseniálisnak bizonyul, a film végén Dennis Hopper hófehér zakóban, kaján elégedettséggel feszít luxuslimuzinja mellett, és bámulja a könyvével kidekorált kirakatot. Ez eddig egyszerű, habár szellemes erkölcs- és korkritika volna, de sokszoros csavarás után érkezünk el ide, mindenki átöltözött addigra már legalább kétszer-háromszor, mindenkiről megtudtuk már, hogy zseni is, meg hülye is, dörzsölt és balek egyszemélyben. A Hoppert őrző karót nyelt FBI-tanoncról (Kiefer Sutherland) például azt, hogy felmenői nem „az elnök emberei” voltak, hanem igazi virággyermekek, és hogy nem múlt el fölötte nyomtalanul a kommuna szellemisége. Miközben a hajdani hippivezérből bestseller-író lesz, a fiatal FBI-ügynök ősei motorjára pattanva tűnik ki a képből.

A filmben két mellékfigura is feltűnik, két hatvannyolcas, akik úgy maradtak. Két gügye, két sör mellett álmodozó mélák, akik egyszercsak (húsz év tespedés után) gondolnak egy nagyot, és „a hippi felszabadítási front nevében” elrabolják az FBI-ügynök ruháiban menekülő Hoppert, akiben aztán elképedve ismerik föl legendás példaképüket a „nagy Huey Wilsont”. A nagy Lebowskinak ők, a múltnak élők, az Amerika-amnézia ellen öntudatlanul lázadó ködlovagok a hősei. A Coen testvérek filmje ugyan egyetlen közvetlen utalást sem tesz a virággyermekek szelíd forradalmára, mégis akörül forog, mivé lettek a hatvanas évek eszméi. Paródiává. Aki nem volt képes szerepcserére, az menthetetlenül a peremre került. Dilinós lett belőle, alsóhollywoodi Don Quijote.

Az amerikai tragédia amerikai komédia. Ez egyelőre így pontos: mögöttük hatvannyolc, előttük a történelem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3812