KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/május
MOZI VS. INTERNET
• Baski Sándor: Járatlan utakon A Netflix és a többiek
• Soós Tamás: Az elfeledett mozi Magyar filmforgalmazás
• Kovács Bálint: A mamut és a hangya Alternatív filmforgalmazók
• Kránicz Bence: Szabadulóművészek Magyar garázsmozi
CLINT EASTWOOD
• Benke Attila: Mindörökké Fakó Lovas Clint Eastwood városi westernjei
• Pápai Zsolt: Volt egyszer egy vadnyugati hős Clint Eastwood: Fennsíkok csavargója
ARTSZEXFILMEK
• Varró Attila: Érzelmek birodalma Pornó és melodráma
• Kovács Marcell: Bundás vénuszdombok Jesus Franco szexfilmjei
• Gelencsér Gábor: Pillangóhatás Peter Strickland: The Duke of Burgundy
LENGYEL FILM
• Pályi András: Milyen távol, milyen közel Tadeusz Konwicki mozija
• Gyenge Zsolt: Húsba zárva Malgorzata Szumowska: Az Ő nevében…
OROSZ KRIMIK
• Forgács Iván: Mit sugároz a mai Oroszország? Orosz bűnügyi sorozatok
• Csiger Ádám: A forradalmár, aki felfalta gyermekeit Daniel Espinosa: A 44. gyermek
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Halál, hol a te kardod? Dömölky János (1938-2015)
• Hirsch Tibor: Felmenni, visszajönni Mai magyar falu-filmek
• Varga Zoltán: Animáció-történeti körséta 100 éves a magyar animáció
FESZTIVÁL
• Gáncsor Kármen: Rövidre vágva Friss Hús 3.0
• Buglya Zsófia: Rejtett tartalékok Graz – Diagonale
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Mélyvörös Jean-Patrick Manchette: Gunman
• Sepsi László: Visszafogott vezeklés Pierre Morel: Gunman
KRITIKA
• Muhi Klára: Bedarál-e? Nagy Viktor Oszkár: Hivatal
• Horeczky Krisztina: Elfolyik-e az élet? Almási Tamás: tititá
• Barkóczi Janka: Megint tavasz George Ovashvili: Kukoricasziget
MOZI
• Sepsi László: Citizenfour
• Baski Sándor: Hétköznapi vámpírok
• Kovács Kata: Violette
• Forgács Nóra Kinga: Adaline varázslatos élete
• Csiger Ádám: Lámpagyújtogatók
• Vajda Judit: Ne zavarjatok!
• Kolozsi László: 3 szív
• Roboz Gábor: Rekviem egy macskáért
• Kránicz Bence: A Lazarus hatás
• Sándor Anna: A lázadó
• Huber Zoltán: Halálos iramban 7
• Jankovics Márton: Hó az édenkertben
• Varró Attila: A szerelem üstököse
DVD
• Pápai Zsolt: Vigasztaló Marcelino: Kenyér és bor
• Gelencsér Gábor: A tanítványok
• Szabó Adrienn: 2001: Űrodüsszeia
• Soós Tamás Dénes: Picasso kalandjai
• Fekete Martin: Merénylet
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Hazai haladás

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Jesus

Árva Márton

Jesús – chilei, 2017. Rendezte és írta: Fernando Guzzoni. Kép: Barbara Alvarez. Szereplők: Nicolas Duran (Jesús), Alejandro Goic (Hector), Sebastian Alaya. Gyártó: Burning Blue / Don Quijote Films / JBA Productions / unafilm. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 85 perc.

2012-ben egy néhány huszonéves által elkövetett homofób gyilkosság híre rázta meg Chilét, amely a Zamudio-ügyként vonult be a köztudatba. Az eset egyértelművé tette, hogy szükség van a régóta napirenden levő antidiszkriminációs törvény azonnali beiktatására és a helyzet körültekintő elemzésére. A számvetésre vállalkozó munkák egyre szélesedő közönséget szólítottak meg, így a tényfeltáró könyv, a helyi tévésorozat és a színdarab után tavaly két játékfilm is készült, melyek már a nyugati fesztiválok nyilvánossága előtt boncolgatják a korántsem helyhez kötött problémát. Míg a színes neonfényekkel és stílusos zenékkel díszített You’ll Never Be Alone az áldozat elszigeteltségét és elszomorító családi hátterét vizsgálja, a harsány K-pop táncversennyel nyitó Jesús komor tónusú képein az elkövetők sok szempontból hasonló körülményei tárulnak fel. Mindkét film érzelmi és anyagi tekintetben is szűkre szabott hétköznapokba, érzéketlen apák árnyékába és a kilátástalanság generációs élményébe helyezi intim drámáját, de Fernando Guzzoni rendezése merészebben ábrázolja a tragédia ígéretétől terhes közeget.

Noha a sorsfordító éjszakáig vezető, intoxikált hetek kábulata a címszereplőre fókuszáló közelképeken – odatámolygó társak, arcon csattanó pofonok és testre tapadó ajkak ritmustalan egymásutánjában – sejlik fel, a rendező eltávolodik a tényektől, és bűnbakkeresés helyett inkább a rendszerszintű tünetek észlelésében érdekelt. Az olykor nehezen követhető jelenetek sodrásában néző és szereplő előtt sem villantja fel a tisztánlátás vagy az ítéletalkotás lehetőségét (mindezt a nyitányban elhagyott szemüveg motívumával is hangsúlyozza), viszont sokatmondó rutinként utal az eltussolás, az árulás és a fenyítés hidegvérű gyakorlatára (finom áthallást képezve Dog Flesh című filmjével, melyben szintén a remek Alejandro Goic alakítja a Pinochet-diktatúra vétkeit cipelő apát). A Jesús gyomorba markoló diagnózisa így arra figyelmeztet, hogy a történelem bűneiből és a jövőtlenség frusztrációjából táplálkozó erőszak aligha elégszik meg egyetlen ártatlan áldozattal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13472