KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/április
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: A képzelet vasfüggönye A magyar filmek nyugat-képe
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 4. rész
• Bilsiczky Balázs: Párhuzamos valóságok Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Várkonyi Benedek: Kossuthkifli és forradalom Beszélgetés Fehér Bélával
TUDÓSOK A MOZIBAN: ROBOTOK ÉVSZÁZADA
• Baski Sándor: Robotmatiné A robot gyermekkora
• Sepsi László: Katarzis és aprómunka A kortárs robotika
• Pernecker Dávid: A holnap markában Futurama-sorozat
JONATHAN GLAZER
• Huber Zoltán: Tiszta kép Jonathan Glazer
• Csiger Ádám: Idegen közöttünk Jonathan Glazer: A felszín alatt
CORMAC MCCARTHY
• Pernecker Dávid: A hiábavalóság szavai Cormac McCarthy-adaptációk
• Huber Zoltán: A hűség nem elég James Franco: Isten gyermeke
FRITZ LANG
• Martin Ferenc: Fenyegető képek Fritz Lang amerikai bűnfilmjei
• Murai András: A forma hatalma Martin Ferenc: A félelem képei
• Schreiber András: Félelem és tömegpszichózis Fritz Lang Dr. Mabuse-filmjei
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Rögrealizmus Berlin
• Szalkai Réka: Aki nincs ott, lemarad Rotterdam
KÖNYV
• Roboz Gábor: Nagy falat David Cronenberg: Konzum
• Horeczky Krisztina: Dupla R, a különc Michael Feeney Callan: Robert Redford
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Flaubert én vagyok! Posy Simmonds: Gemma Bovery
• Vajda Judit: Cherchez la femme! Anne Fontaine: Gemma Bovery
KÉPREGÉNY
• Bayer Antal: Mindennapi rajzaink Francia szerzői képregények
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Terasz kilátással Laurent Cantet: Havannai éjszaka
• Forgács Nóra Kinga: A test beszél Jean-Pierre Améris: Marie története
• Schubert Gusztáv: Örömzene Sólyom András: Fischer Iván
MOZI
• Baski Sándor: A hírnév ára
• Kránicz Bence: A tenger dala
• Barkóczi Janka: Samba
• Simor Eszter: Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család nyaral
• Csiger Ádám: Toszkánai esküvő
• Huber Zoltán: Bérhaverok
• Kovács Bálint: Üzlet bármi áron
• Margitházi Beja: A hangok
• Sepsi László: Éjszakai hajsza
• Géczi Zoltán: Focus – A látszat csal
• Tüske Zsuzsanna: A szomszéd fiú
• Varró Attila: Hamupipőke
• Jankovics Márton: Utam az iskolába
DVD
• Pápai Zsolt: Conan, a barbár (1982)
• Soós Tamás Dénes: Cha-cha-cha
• Kránicz Bence: Jenkik
• Kránicz Bence: Afrika királynője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök: dömping és fordulópont

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Részletek Hajas Tibor filmes esszéiből

Hajas Tibor

 

Roman Polanski: Machbeth

 

Az utolsó összeurópai halálélmény, a második világháború, a halálnak olyan elképzelhetetlenül intenzív és Európa-ellenes látványát nyújtotta, hogy a halálkultusz végképp tabuvá lett, érinthetetlenné és értelmezhetetlenné; a civilizáció jól lepecsételt tudatalattijába lett visszanyomva. Azóta a halál felfoghatatlan absztrakció; a média által közvetített háborúk, természeti csapások, szerencsétlenségek, az élmény szintjét el nem érő lefokozott információk, melyek legfeljebb egy laposan morális szinten mozgósítanak; az egyedi, partikuláris halálélmények pedig kommunikálhatatlanok, mert Európának erre már nincs nyelve.

Ugyanakkor a létezés fizikai, továbbá vallásos és esztétikai alapélményeinek egyikéről van szó, mely nem engedi, hogy negligálják. Ha a fizikai szükségszerűség nem, akkor a képzelet ürügyet teremt arra, hogy a szenvedés, a pusztulás és pusztítás, a lidércnyomás, a halálfélelem puszta esztétikai öröme kedvéért realizálja ennek képeit, és onániás fantazmagóriákba, a halálkultusz pótlékaiba, a művészetbe és a bűnözés művészetnek is tekinthető irracionális jelenségeibe (Manson-család) visszaszorulva hozzászoktassa az ember szemét ahhoz, amit lélektanilag képtelen elviselni; mintegy tréningben tartja, hogy a várakozás ideje alatt el ne felejtsék; a borzalom cinkosaként alapfokú kiképzést nyújt.

 

 

King Vidor: Billy, a kölyök

 

A mítosz megment, konzervál, életben tart. A mítosz óv és megőriz, mint a bunker. Szerencsés az, aki már életében átlép a mítoszba; megmenekült. Ezt a lépést elég könnyű megtenni. Csak annyi kell hozzá, hogy a megmenekülés ne legyen túl fontos. Az menekül meg, akinek van mitől; az a túlélő, akinek van mit túlélnie. Mítosz akkor keletkezik, ha az, amit túlélek, a saját kreatúrám. Ha az, ami körülvesz, nem egy reális élettér, hanem saját, semmire tekintettel nem lévő vízióm, ami biztonságosabban vezet és igazít el, mint az úgynevezett tények. Ha nem egy ember vagyok, hanem AZ EMBER. Ebben pedig semmiféle erkölcsi megkötés nem létezik, még akkor sem, ha a mítosz morális igényeket elégít ki. A vízió egyetlen lényeges követelménye, hogy csak saját logikájára figyeljen; tehát életveszélyes kell, hogy legyen. A hősök nem attól hősök, hogy a jó oldalon állnak – hanem attól, hogy sebezhetetlenek. A bikaviadalok arénáiban a viadorok állandó halál-érintettségben dolgoznak. Képességeiken és szabad belátásukon múlik, mekkora kockázatot vállalnak; de a veszély, ha kontrollálva is, érzékelhetően jelen van, és minden hibát megtorol. Tökéletesnek kell lenni és halhatatlannak.

 

 

Michelangelo Antonioni: Nagyítás

 

A fotó bizonyíték és reklám. Annyira bizonyíték, amennyire reklám. Ha nincs reklám, az áru nem létezik. Ha nincs bizonyíték, az esemény nem létezik. Amiről nincs fotó, az legfeljebb rémhír lehet, – és ez is egy jól ismert, használható műfaj. Csak éppen mások az életképesség kritériumai; megtörténni minden megtörténhet, de rémhír nem válhat bármiből; a rémhírnek lényeges információt kell közölnie. A rémhír: művészet. A fotó ennél kevésbé meghatározható jelenségként kezdte. A fotó sokkal fizikaibb, mondhatni, testibb. A fotó jelenléte az euklideszi bázis. A fotó jelenlététől átjárt szemlélet számára a fotó hiánya olyan, mint a víz-, gáz-, villanyszolgáltatás megszűnése egy nagyvárosban. Megszűnik a kommunikáció a külvilággal. A bizonyíték, dokumentum nélkül maradt történet, amely nem éri el a rémhír közérdekűségét, nem egyszerűen magánüggyé; (hanem) titkos történetté, hallucinációvá válik – és azzal mindenkinek sajátmagában kell elboldogulnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5547