KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/április
MAGYAR MŰHELY
• Sághy Miklós: A képzelet vasfüggönye A magyar filmek nyugat-képe
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 4. rész
• Bilsiczky Balázs: Párhuzamos valóságok Beszélgetés Zsigmond Dezsővel
• Várkonyi Benedek: Kossuthkifli és forradalom Beszélgetés Fehér Bélával
TUDÓSOK A MOZIBAN: ROBOTOK ÉVSZÁZADA
• Baski Sándor: Robotmatiné A robot gyermekkora
• Sepsi László: Katarzis és aprómunka A kortárs robotika
• Pernecker Dávid: A holnap markában Futurama-sorozat
JONATHAN GLAZER
• Huber Zoltán: Tiszta kép Jonathan Glazer
• Csiger Ádám: Idegen közöttünk Jonathan Glazer: A felszín alatt
CORMAC MCCARTHY
• Pernecker Dávid: A hiábavalóság szavai Cormac McCarthy-adaptációk
• Huber Zoltán: A hűség nem elég James Franco: Isten gyermeke
FRITZ LANG
• Martin Ferenc: Fenyegető képek Fritz Lang amerikai bűnfilmjei
• Murai András: A forma hatalma Martin Ferenc: A félelem képei
• Schreiber András: Félelem és tömegpszichózis Fritz Lang Dr. Mabuse-filmjei
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Rögrealizmus Berlin
• Szalkai Réka: Aki nincs ott, lemarad Rotterdam
KÖNYV
• Roboz Gábor: Nagy falat David Cronenberg: Konzum
• Horeczky Krisztina: Dupla R, a különc Michael Feeney Callan: Robert Redford
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Flaubert én vagyok! Posy Simmonds: Gemma Bovery
• Vajda Judit: Cherchez la femme! Anne Fontaine: Gemma Bovery
KÉPREGÉNY
• Bayer Antal: Mindennapi rajzaink Francia szerzői képregények
KRITIKA
• Barkóczi Janka: Terasz kilátással Laurent Cantet: Havannai éjszaka
• Forgács Nóra Kinga: A test beszél Jean-Pierre Améris: Marie története
• Schubert Gusztáv: Örömzene Sólyom András: Fischer Iván
MOZI
• Baski Sándor: A hírnév ára
• Kránicz Bence: A tenger dala
• Barkóczi Janka: Samba
• Simor Eszter: Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel
• Kovács Kata: Szeleburdi svéd család nyaral
• Csiger Ádám: Toszkánai esküvő
• Huber Zoltán: Bérhaverok
• Kovács Bálint: Üzlet bármi áron
• Margitházi Beja: A hangok
• Sepsi László: Éjszakai hajsza
• Géczi Zoltán: Focus – A látszat csal
• Tüske Zsuzsanna: A szomszéd fiú
• Varró Attila: Hamupipőke
• Jankovics Márton: Utam az iskolába
DVD
• Pápai Zsolt: Conan, a barbár (1982)
• Soós Tamás Dénes: Cha-cha-cha
• Kránicz Bence: Jenkik
• Kránicz Bence: Afrika királynője
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök: dömping és fordulópont

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A rodeós

Pápai Zsolt

The Rider – amerikai, 2017. Rendezte: Chloé Zhao. Szereplők: Brady Jandreau, Tim Jandreau, Lane Scott. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 102 perc.

 

Még valamikor a nyolcvanas évek derekán, a semmiből született és gyorsan elvirágzott – ám hatásában máig élő – filmműhely, a „kínai ötödik generáció” egyik jelese, Tian Zhuangzhuang leforgatta szolid mesterművét, A lótolvajt, minimalizálva cselekményt, akciót és dialógust, főszerepbe a tibeti táj nagytotáljait helyezve. A Pekingben született, az Egyesült Államokban tanult Chloé Zhao direktornő ugyan csupán négyéves volt A lótolvaj bemutatásakor, de biztosan ismeri azt, tavaly készült második nagyjátékfilmje erre utal: A rodeós a megmunkálását tekintve az „ötödik generációhoz” húz, miközben természetesen a hetvenes években felfutó amerikai „rodeófilmek” örököse is (Junior Bonner, J.W. Coop, Amikor a legendák meghalnak).

Utóbbiakkal nem csak a rodeótéma rokonítja, hanem az is, hogy a magány a főszólama. A szinkronidejű történet hőse a rodeó szerelmese, az apjával és Aspergeres húgával élő ifjú Brady (őt az egykori rodeós, a filmen itt debütáló Brady Jandreau alakítja, kiválóan, míg a rokonait a valódi rokonai játsszák), aki csaknem halálosan megsérül egy versenyen, és ez derékba töri bontakozó karrierjét. Jóllehet az újrakezdésnek már a gondolata is életveszélyes számára, visszavonulását átmenetinek tekinti csupán, és szívében váltig őrzi reményének maradékát. Hiszen, ha feladná a reményt, akkor saját magáról is lemondana, a rodeó ugyanis az önazonosság garanciája a számára.

Chloé Zhao filmje nem a rodeóról, hanem a tervek és álmok elveszéséről szól. Jellemzően a rodeóversenyek csak ritkán és szőrmentén, kép-a-képben – mobilon vagy tévén, azaz tágabb vizuális kontextusba belehelyezve – idéződnek meg, nem az akciók a fontosak ugyanis, hanem a hősökre tett hatásuk. Brady lesérülésének jelenetét is kép-a-képben látjuk, csakúgy, mint legjobb barátjának még ennél is súlyosabb balesetét. (Az egykor tündöklő tehetségűnek tartott, de kerekesszékbe nyomorodott Lane Scott számos más szereplőhöz hasonlóan önmaga alteregóját játssza a filmben: valóban rodeós volt és valóban megrokkant, igaz, nem rodeó-, hanem autóbalesetben.)

A rodeós még a független szcénában is kitűnik puritanizmusával, szikárságával. Talán egyetlen eleme van csupán – az identitáskrízis középpontba állítása –, amely egybevág a kurrens amerikai mozitrendekkel, minden másban viszont makacsul ellenáll azoknak. Nem a harsány akciók, hanem a beszédes csendek filmje, vizuális építkezését illetően már-már ortodox, és a dramaturgiájában is szembe megy a divatokkal, nem sokkoló fordulatokkal operál ugyanis, hanem búvópatakszerű folyamatokat, leheletfinom lelki változásokat mutat meg. Chloé Zhao mintha a génjeiben hordozná az „ötödik generáció” hagyatékát, és talán ezért is mer, vagy ami még fontosabb: tud banális lenni. A film végi monológ lóról és lovasról kellemetlenül didaktikusnak és túlcsordulónak hatna minden más kontextusban, itt viszont egyáltalán nem kínos, ellenkezőleg: megrázó, megrendítő. Nem csak a dialógusok, a jelenetek is sokértelműen és – furcsa ezt leírni – mélyen banálisak sokszor, mint például az, amelyikben a megnyomorodott, mozogni is alig képes Lane Scottot játékosan rodeóztatja Brady, vagy amelyben az apró lépésekben betört csodalovat, Apollót lovagolja meg totálképeken a naplementében. Chloé Zhao verbális, dramaturgiai és vizuális közhelyekből teremt mozimágiát, filmjének alig van olyan jelenete, amely önmagában nem tűnne végtelenül triviálisnak. És épp emiatt érdekfeszítő ez a film. A magány sohasem izgalmas, Chloé Zhao mégis azzá képes tenni.

Extrák: Kérdezz–felelek a főszereplő, Brady Jandreau közreműködésével és kimaradt jelenetek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13837