KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Filmzene

Greenaway és Mozart

M, mint ember

Fáy Miklós

M mint Mozart, M mint muzsika, M mint mozgás, M mint modor. Greenaway és Mozart találkozása a vágóasztalon.

 

Az a film, amelyikben egy meztelen pasi teszi-veszi magát?

Ühüm – felelem helyeslően, de lehetőleg érthetetlenül, és érzem, hogy közben az arcomba szalad a vér. Mit lehet mást felelni? Hogy nem, ez a film sokkal több annál, összművészeti alkotás, ha Wagner ezt láthatta volna, barátom... Vagy mondjam, hogy igen, ismerjem be, hogy nekem is ez a legemlékezetesebb jelenet ebből a 29 percből és 15 másodpercből, amelynek az a címe, hogy M for Man, Music, Mozart? Ühüm, nyögöm tehát, ezzel azonosítottuk a filmet, és közben legalább magamnak jeleztem, hogy az érzékenységem, a halhatatlan lelkem, a Peter Greenaway-jel közös tudásom és kulturális hátterem alapján nekem ez a film sokkal-sokkal több, mint a meztelen férfi és a két meztelen táncosnő. De ez az ühüm is hazugság, mert – csak egy példát mondva – az ördög szónál a két táncosnő között, a kép leghangsúlyosabb pontján megjelenő 666-ot csak harmadik megnézésre vettem észre, mivel a szememet(?) jobban foglalkoztatta a két nő a számmisztikánál.

Rohadt egy film, rohadt rendező. Legszívesebben azt mondanám, hogy modor, modor, modor, ezzel föl is menthetném magamat a töprengés alól. Hiszen tényleg az, a régi anyag újra elmondása 1991-ben, az írott szó dicsérete, írásművészet, képalkotás, számok, szavak, zene, ha nem is Michael Nyman műve, de akár az is lehetne a stílus, a hangzás, az idegen anyag újrahasznosítása miatt. És táncfilm is, celluloidra rögzített, zenén alapuló koreográfiai mozdulatok sorozata. Modor, ahol a mondanivaló lapos. M, mint ember, mozgás, muzsika, Mozart. Így, egymás után, szükségszerűséget sugallva. Nyelvészeti alapú világkép, ami angolul meggyőzőbb, mint más nyelveken. Képek, színek, mozdulatok, hangok zuhataga, a felét sem lehet egyszerre megérteni, tizedét sem megjegyzeni. És közben a feliratok, két idézet. Az egyik Bruno Schulztól, a másik szerzőjét nem is tudtam elolvasni, csak az évszámot: 1534.

M, mint modor, kiabálta belőlem a műkedvelő kalligráfus, akinek a legelső tankönyvében ott volt a felirat: „don't overdo it!” El lehet helyezni a szövegben itt-ott egy farkincát, díszt, cirádát, de az soha ne legyen olyan és akkora, hogy a szöveg egységes képét megtörje. Hát annál jobban overdo sort, mint itt a „various random involuntary notions”, elképzelni is nehéz.

A baj ott kezdődött, amikor rájöttem, hogy ez a szöveg utolsó sora, hogy azért van benne az a hatalmas r, határozott v és cirkalmas s, hogy az is megérezze a szövegvéget, aki nem láthatja a teljes szöveget. A baj ott folytatódott, hogy ha valaki nem Napóleon, akkor ha egyszer már hátrálni kezdett, végig defenzívában marad. Jön Greenaway, és lepofozza. Jön a bizonytalanság. Modor a kép keretezése? De kinek jutna eszébe egy festőt, egy képalkotót arra kötelezni, hogy mindig ugyanabban a formában gondolkozzon, hogy a képek aránya mindig 1:1,33 legyen? Greenaway tervezi a képeket, vonalzóval, körzővel. Nem tehetek róla, de nekem megdobban a szívem, amikor látom a régi egyetemi előadó tengelyes szimmetriáját, középen, az asztalon ott a meztelen, szőrtelenített test, aztán a test hirtelen felül, és a köldöke a kép átlóinak kereszteződésére esik. Az így rendbetett világ nekem biztonságot ad. Lehet, hogy a teremtett változat izgalmasabb, de Greenaway nem teremtő. Igaz, a film a Teremtéssel kezdődik. Egy nő énekli az írott világ ősanyagát, az ábécét, de rögtön az elején elhibázza. „A, mint Ádám, é, mint Éva”, kezdi, aztán jön b, c, d, mint devil, egész m-ig. M az ábécé középső betűje, angolul az emberiség kezdete. De a Teremtés itt véget ér, a többi, a mozgás, muzsika, Mozart csak feltalálás.

Greenaway is csak feltaláló. Ahogyan ő is mondta: a világban a képek 95%-a csupán szövegillusztráció. És nem mondja, hogy ő lenne a kivétel. Csak annyit állít, hogy a mozgókép története még nem kezdődött el, az első száz év csupán a bevezetés volt. Őszintén szólva nem érdekel, hogy igaza van-e. Michelangelo is csak a Bibliát illusztrálta a Sixtus kápolnában, a festészet története mégis elkezdődött.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3742