KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Orosz bárka

Korcsog Balázs

 

Az Európai Unió keleti bővítésének előestéjén a híres orosz rendező, Alekszander Szokurov mintha keserű és rezignált búcsút mondana Európának: „Isten veled, Európa!” – szól a narrátor egyik utolsó, a film kulcsának tekinthető mondata. A bővítéssel ugyanis ismét felvetődik az orosz civilizáció mindenkori nagy dilemmája: az európaiság vagy nem európaiság kérdése, az Európához tartozás vagy távolmaradás problémája. Oroszország legújabb sérelme, hogy Európa most sem engedi, hogy az oroszok egy csónakban evezzenek vele. Ezért van szüksége az oroszoknak egy másik, külön „orosz bárkára”. (Szokurovról és filmjeiről a Filmvilág 2003/3. számában Szilágyi Ákos írt tanulmányt Halálpanoptikum – Szokurov, a nekrorealista címmel.)

Szokurov egyetlen hosszú beállításban járja végig az Ermitázs palota termeit és az orosz történelmet. A világhírű szentpétervári múzeumba két látogató érkezik: egy látható és egy láthatatlan. Utóbbi a film orosz utazója, egy orosz hang, a film láthatatlan narrátora (a film minden beállítása szubjektív nézőpontú, a szubjektív kamera mindvégig az orosz látogató szemszögéből mutatja a dolgokat, objektív kameratekintet nincs is a filmben), a látható látogató, a film tényleges főszereplője pedig egy idegen, pontosabban az Idegen: egy európai. Csak annyit tudunk meg róla, hogy francia diplomata volt a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus idején. Az Ermitázs különböző termeiben a cári család élete elevenedik meg, nagyszabású kosztümös fogadások és báljelenetek formájában. A film végén, a báli tömeg elvonulásakor az európai idegentől s szimbolikusan magától Európától búcsúzik a láthatatlan orosz utazó: „Isten veled, Európa! (...) Nekünk az a sorsunk, hogy örökké hajózzunk.”

A kérdés már csak az, hogy lehet-e az orosz bárkából Noé bárkája, vagyis hogy lehet-e Oroszország hajója Európa (vagy az egész világ) majdani megújulásának, egy új Európa, egy új világ kezdetének kiindulópontja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1782