KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Frant Gwo: The Wandering Earth

Vörös és fehér

Greff András

Liu Cixin dermesztő sci-fije  kínai szuperprodukcióban.

 

Szép dolog, hogy bizalmatlanságra, megtévesztésre és harsány őszintétlenségre épülő korunkban is van valami, amiben Houstontól Pekingig képesek egyetérteni az emberek, még ha ez annak az állításnak keserű tudomásul vételét jelenti is, hogy bolygónk, a Föld záros határidőn belül élhetetlen pokolplanétává züllik. Az elmúlt tizenöt évben az emberiség jövőbeli sorsát fürkésző sci-fik jó része még véletlenül sem a szivárványos új horizontokat, az emberi faj még feljebb emelkedésének lehetséges következő grádicsait kereste, hanem óvatos esélylatolgatás volt a túléléssel kapcsolatban egy kozmikus kataklizmák vagy egyszerűen csak szorgos emberkezek által alaposan tönkretett bolygón. A csillaggyermekek, a mesés kalandok ígéretével csábító, távoli galaxisok és a friss színekben felszikrázó tudatok helyét kihunyó vagy túlhevülő égitestek, terméketlenség, megfagyott vagy elsivatagosodott kontinensek foglalták el a vásznon Az ember gyermekétől a Snowpiercerig, de még egy olyan, alapvetően gyerekeknek szóló űrfabulának sem kegyelmeztek, mint a Pixar-féle Wall-E. Ebbe a feltartott mutatóujjas és minden kötelező happy-end dacára mélységesen lehangoló (hová kerül és mit okoz majd az a sok műanyag szívószál, miután kikászálódtunk székünkből a moziban…) vonulatba illeszkedik most a Kínai Népköztársaság első nagyobb költségvetésű, de a hollywoodi szuperprodukciók, például a Csillagok között büdzséjének így is csak körülbelül harmadából leforgatott sci-fije, amelynek segítségével az ázsiai szuperhatalom immár a jövőbe is kivetíti totális megkerülhetetlenségének igényét.

Ehhez képest meglepő, hogy Frant Gwo filmje semmiféle innovációt nem mutat fel. A játékfilmeket utánozni igyekvő nyugati videójátékok pixeljeinek szerény másolatából felépített, minden szempontból sivár hóvilágban nemcsak az ábrázolt közeg, illetve az lehet számunkra unásig ismerős, ahogy az életveszélyessé vált naprendszerből szabadulni igyekvő bolygón serénykedő hősök ordibálással és vadul gesztikulálva próbálnak érzelmeket megjeleníteni, hanem a bornírt heroizmus is: ha az összes tudós és katona feladja, a jólnevelt nép gyermekei között akkor is akad majd néhány fő, aki megingathatatlan bátorsággal teszi, amit tennie kell, és ezzel megmenti az egész világot. Korábban ezt a szemléletet, a kikezdhetetlen idealizmus és az örök győzelmi mámor porontyát védjegyszerűen amerikainak vélhettük, de most végre kiderült, hogy szimplán csak az imperializmus szériatartozéka.

Alakulhatott volna másként is. A Wandering Earth a kapcsolatfelvételi regénytrilógiája révén nálunk is ismert kínai sci-fi-szerző, Liu Cixin (világformáló elmék, többek között Barack Obama és Mark Zuckerberg kedvence) kisregényén alapul, amelyben nem a túlságosan is mértéktelen alapprobléma, illetve korlátozottan hihető megoldása igazán érdekes, hanem annak finoman dermesztő bemutatása, hogy az emberek miként adaptálódtak a megváltozott környezethez: a bármikor bekövetkezhető pusztulás árnyékában a művészet és a filozófia éppúgy értelmezhetetlen passzióvá fonnyadt a számukra, mint a hűség vagy a gyász átélése, aminek aztán persze meg is lesznek a maga brutális következményei. Az alapszövegben vázolt helyzetet szimpla dobbantódeszkának használó Frant Gwótól viszont mi sem állhatna távolabb, mint egy ilyen éjszínű antropológiai látomás: nála az ifjú hősök, jégbe fagyott világ ide vagy oda, rendesen megsiratják a nagypapát. Jóravalóságuk jutalmául akciódús, ám valódi izgalmakban szerény cselekményszálat kapnak a jeges földön, miközben felettük, egy űrállomáson is kibomlik egy hasonló, amelyben arcot és valódi szerepet kaphat végre a filmben egy másik nemzet – az orosz – fia is. Ez utóbbi szálnak úgyszintén semmi nyoma nem volt még Liunál, és bár a rendező elég ügyetlenül váltogat a kettő között, segítségük révén mégiscsak felvillan a filmben valami őszinte és sajátos: egy olyan világ(hatalom) képe, amelynek polgárai soha, még az űrben sem lehetnek legalább néhány percre egyedül.

 

THE WANDERING EARTH (Liulang diqiu) – kínai, 2019. Rendezte: Frant Gwo. Írta: Liu Cixin művéből Yan Dongxu, Ye Junce, Wu Yi, Ye Ruchang és Frant Gwo. Kép: Michael Liu. Zene: Roc Chen és Liu Tao. Szereplők: Qu Chuxiao (Liu), Li Guangjie (Wang), Ng Man-tat (Han), Zhao Jinmai (Duoduo), Wu Jing (Peiqiang). Gyártó: China Film Group Corporation. Forgalmazó: Netflix. 125 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14162