Film / RegényMasamune Shirow: Ghost in the ShellA testtelen Krisztus apostolaKránicz Bence
A klasszikus manga technológiai
adatokkal sűrűn telerótt lapjai a poszthumán fordulatról tudósítanak.
William Gibson, a Neurománc szerzője, a cyberpunk
prófétája beszélt arról egy interjúban, hogy olyan sokat azért nem kellett
gondolkodnia jövőbeli sci-fi világain. Elég volt egyetlen kirándulás Tokióba,
hogy lássa, a cyberpunk maga a jelen. Az egymással összenőtt, gigantikus
metropoliszok, a folyton szemerkélő eső, a munkába siető milliók arcára vetülő
neonreklámok és digitális médiaképek fénye visszatérő háttér a
nyolcvanas-kilencvenes évek mára klasszikussá nemesedett mangáiban. E két
évtizedben Masamune Shirow annak a műfaji hullámnak vált a vezéralakjává, amely
remekművek és kultuszdarabok egész sorát termelte ki, Akirától Battle Angel Alitán
és a Blame!-en át a Neon Genesis Evangelion szívszorító
nevelődési történetéig, és amely elsősorban rangos rajzfilmadaptációk révén
jutott el nyugatra, új lendületet adva a hollywoodi sci-finek is.
Shirow a nyolcvanas években
futott be máig leghosszabb sorozata, az Appleseed
révén, a Ghost in the Shell (eredeti
címén Kōkaku Kidōtai, vagyis Páncélos rohamosztag) pedig az
évtizedfordulón jelent meg, bebiztosítva az interjút alig adó, álnéven dolgozó
szerző helyét a legnépszerűbb manga-kák
között. Nem is tűnik nehéznek néhány szóval leírni Shirow történeteit, mert az
alapképlet általában ugyanaz: a közeljövőben – ma már inkább alternatív
jelennek kellene mondanunk – az információs és robottechnológia alapjaiban
határozza meg az emberek mindennapjait. A legtöbb emberbe került némi gép, vagy
talán úgy pontosabb, hogy a jövő-menő robotokban maradt valami emberi mag, egy
kis gerincvelő, vagy hamisítatlan szürkeállomány, ami miatt hőseink emberként
tarthatják számon magukat.
A Ghost in the Shell egyik kérdése az, hogy érdemes-e ragaszkodni
emberi mivoltunkhoz, ha a társadalmi hierarchia csúcsán álló politikusok a
legbecstelenebb, legaljasabb gazfickók. A képregény tíz, önálló novellaként is
olvasható fejezetében rendre a legfelsőbb körökig érő összeesküvéseket leplez
le egy titkos akciócsoport, élén Kusanagi őrnaggyal, a félelmetesen hatékony kiborgkatonával.
Shirow disztópiáját az intézményesített korrupció szervezi, kisszerű hatalmi
játszmáikba belebolondult, pöffeszkedő hivatalnokok uralkodnak, akiket a szerző
általában állatszerű, béka- vagy majompofájú figurákként rajzol meg. Velük
szemben Kusanagi maga a tökéletesség, csillogó szemű, makulátlan testű
gyilkológép, hasonlóan Shirow többi hősnőjéhez, például az életműből magyarul
egyedüliként olvasható Dominion
tankosztag-parancsnokához.
A pörgős, akciódús történetek
befogadását a szerző két irányból nehezíti. A képregény stiláris sokszínűsége
valójában csak a nyugati olvasó számára meghökkentő: az olykor brutálisan
erőszakos cselekményt helyenként gyermeteg humor és az ehhez passzoló
karikaturisztikus rajzok ellenpontozzák, ez a hangnemkeverés viszont a
mangákban nem szokatlan. Annál különösebb Shirow mániákus precizitása, amellyel
fegyverparamétereket, biológiai folyamatokat, információtechnológiai szaktudást
rögzít, időnként riasztóan sűrű és rideg adatolással. Többről van szó, mint a
posztmodern jellegzetes vonzódásáról a részletek iránt (lásd még: Tarantino és
a Big Kahuna Burger), a Ghost in the
Shell lapjain ugyanis maga a poszthumán fordulat zajlik le, ahol a
humanista világkép átadja helyét a gép- és tudásközpontú hálózatnak. Az összeomló
embertársadalom játékszereként használt Kusanagi őrnagy az új világrend testtelen
Krisztusának, az animeváltozatban hangsúlyosabb szerepet kapó Bábjátékosnak
válik apostolává, öntudatra ébredése pedig éppolyan küzdelmes, mint
befogadóként alámerülni a Ghost in the
Shell fikciójába. Shirow ráadásul a jegyzetekben röpke filozófiai
traktátusokkal is kedveskedik, és a moralizálástól hiperaktív hősei sem mindig
tartózkodnak („a fogyasztáson alapuló életmód fenntartásával teszünk igazán
erőszakot a szegény országokon”, gondolkodik az őrnagy egy különösen véres
akció után).
A korszakos jelentőségű rajzfilmadaptációból,
a Páncélba zárt szellemből hiányzik a
manga becsapós kedélyessége, Mamoru Oshii kezei között a kegyetlen szatíra
komor és fenséges egzisztencialista munkává formálódott. Az anime az igazi
remekmű, de a vízió teljes megértéséhez, ha úgy tetszik, a szellem pőre, páncél
nélküli lényegének megtapasztalásához Shirow mangáját is forgatni kell.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 6.4 |
 |
|
