KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bordélyház

Forgács Nóra Kinga

L'Apollonide­ – francia, 2011. Rendezte és írta: Bertrand Bonello. Kép: Josée Deshaies. Zene: Bertrand Bonello. Szereplők: Hafsia Herzi (Samira), Céline Sallette (Clotilde), Jasmine Trinca (Julie), Iliana Zabeth (Pauline). Gyártó: Les Films du Lendemain. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 122 perc.

Az új francia extremitás jegyében alkotó Bertrand Bonello (A pornófilmes, Tiresia) ezúttal egy hírneves bordélyház romlásának és széthullásának visszafordíthatatlan folyamatába vonja be nézőjét, miközben beavat a legősibb iparág ethoszába, és bepillantást enged egy zárt női közösség, valamint a Belle Époque, a 19. század alkonyának és az illúzióitól megfosztott 20. század hajnalának kulisszái mögé. A hatáskeltés érdekében kihasználja a minden nézőben ott élő voyeur bűntudatos élvezetét és az érzéki-érzelmi-értelmi síkon is eluralkodó borzalom keltette iszonyatot. Nem történetet mesél, éppen a hétköznapi történések kettős karakterét mutatja meg: monoton ismétlődésükben, túlélést szolgáló tárgyilagos célszerűségükben elfedik a felszín alatt zajló, feltartóztathatatlanul a megsemmisülés felé vezető folyamatot, ugyanakkor éppen ennek a végzetnek válnak értelmezésre szoruló jelzéseivé, enigmáivá is.

Az események mechanizmusát egy brutális tett indítja be – egy visszatérő, a bizalom bűvkörébe eső vendég megkínoz és elcsúfít egy lányt. A lány arcát a sebhely örök mosolyba torzítja (Victor Hugo A nevető embere és Joker vigyora nyomán), ez az időben kiterjesztett „pillanatfelvétel” uralja a filmet, mintha annak lenne az emléke, mikor az egész kezdődött, mintha az eseményeket értelmező, a tragikumot felismerő néző reflexiójának volna képi kifejeződése. A heg stigma, a romlás első, hírmondó jele, a fixálódó trauma metaforája. Az erőszakos tett után elszaporodnak a válság jelei, a türelemház kimondatlan, bizalmon alapuló társadalmi és privát megállapodásainak egyre több a szerződésszegő hazardőre, miközben változik a világ odakint is, a modern idők az út szélére sodorják a szerelmet.

Bertrand Bonello a céltalan extremitást egy határozott esztétika eszközeivel zabolázza meg, jól integrálva klasszikus és modernista stílusjegyeket a posztmodern szövetbe. A szépséget lassanként erodáló napi rutint részletes, mégis esztétizáló, hol brutális, hol nosztalgikus realizmussal ábrázolja, miközben a filmkép, a tér és a folyó idő manipulálásával, anakronisztikus elemek beillesztésével idézőjelbe teszi az eseményeket. Történetet romboló radikalizmusa visszafogott, ugyanakkor elszánt, hiszen az időfelbontásos technika és a flashbackek éppen a torz mosoly fájdalmas titkát bontogatják, az ismétlődések pedig a reményt koptatják, aláhúzva ezzel a gyógyíthatatlanság állapotát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11096