KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/március
OLASZ POLIP
• Nevelős Zoltán: Szemben az erőszakkal Olaszország ólomévei
• Bikácsy Gergely: Maffia-átvilágítás Francesco Rosi (1922-2015)
• Csiger Ádám: Minden maffiózó rohadék Gomorra-sorozat
• Soós Tamás Dénes: „A pisztoly marad, hozd a cannolit!” A maffia Amerikában
U.S. ARMY VS. DJIHAD
• Géczi Zoltán: Aszimmetrikus hadviselés Amerika terrorellenes háborúja
FRANCIA MULTICOLOR
• Barkóczi Janka: Meseváros végzete Timbuktu
• Szatmári Zsófia: Kirepülni szabad Party Girl, Csajkor, Küzdők
• Ádám Péter: A humor mártírjai Charlie Hebdo-per
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 –3. rész
OROSZ HISTÓRIA
• Geréb Anna: Az utolsó orosz zsidó nemes Eisenstein tabui
• Veress József: „A múltat be kell vallani” Egy orosz szöveggyűjteményről
SVÉDKESERŰ
• Vincze Teréz: „Nézd legott komédiának…” Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
• Varró Attila: Álomjáték Julia kisasszony-adaptációk
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Szigorúan ellenőrzött gyönyör E. L. James: A szürke ötven árnyalata
• Vajda Judit: Gyógyíthatatlanul romantikus Sam Taylor-Johnson: A szürke ötven árnyalata
KRITIKA
• Kovács Bálint: Dinnyeleves újhagymával Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér
• Fáber András: Filmet rendezni Alain Resnais: Szeretni, inni és énekelni
• Kránicz Bence: A simlis és a szende Tim Burton: Nagy szemek
MOZI
• Árva Márton: Rio, szeretlek!
• Forgács Nóra Kinga: Csodák
• Roboz Gábor: Fácángyilkosok
• Varró Attila: Kéjlak
• Tüske Zsuzsanna: Elemi szerelem
• Baski Sándor: Az új barátnő
• Kovács Kata: Ahol a szivárvány véget ér
• Kolozsi László: Őrült szerelem
• Sepsi László: Jupiter felemelkedése
• Kránicz Bence: Kingsman: A titkos szolgálat
• Huber Zoltán: Csocsó-Sztori
• Simor Eszter: Shaun, a bárány – a film
DVD
• Fekete Martin: Foto Háber
• Gelencsér Gábor: Vörös föld
• Pápai Zsolt: Az Élet Könyve
• Lakatos Gabriella: Ez történt Budapesten
KÖNYV+DVD
• Murai András: Örömtankönyv Varga Balázs: Final Cut – A tankönyv
• Gelencsér Gábor: Puszták képe Szekfü András: „Magánkalóz a filmdzsungelben”
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Rövid leltár az új szezon előtt

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zongoramánia

Kolozsi László

Pianomania­ – osztrák-német, 2009. Rendezte: Lilian Franck, Robert Cibis. Kép: Robert Cibis, Jerzy Palacz. Zene: Matthias Petsche. Szereplők: Stephan Knüpfer, Pierre-Laurent Aimard, Alfred Brendel. Gyártó: Oval Filmemacher. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 93 perc.

 

A Zongoramánia egyik főszereplője a 245-ös, egy másik fontos szereplő pedig a 780-as. A számok mögött nem egy robotot, vagy intelligens szerkezetet kell sejteni, hanem egy zongorát. Mindkettő, a 245-ös és a 780-as is a Steinway és fia cég koncertzongorája, és mindkettő a bécsi Konzerthausban áll az ott koncertet adók rendelkezésére. A Zongoramánia nem sci-fi, de nem is melodráma, hanem dokumentumfilm, amelynek főszereplője Stefan Knüpfer sem tagadná, hogy a film valódi főszereplői a zongorák, ezek a csodálatos, hatalmas jószágok, melyek tisztesen helytállnak a legdurvább előadó vegzálása közepette is. A Konzerthausban a világ legjobb zongoristái lépnek fel. Az, aki nem lép fel itt, tulajdonképpen nem is számít igazán beérkezett művésznek. Ennek ellenére nem állítható, hogy csak a valóban a legmagasabb művészi színvonalat képviselők kapják meg a 245-ös mellett a kisszéket. Knüpfer rendkívül alázatos – már-már túlontúl is az – sosem tolja magát előtérbe, a zongoristák minden kérését teljesíti, de érezhető, hogy megvan a véleménye: ő a világ egyik, ha nem a legjobb zongorahangolója, a Steinway zongorahangoló-sztárja. Igenis tudja – úgy ahogy más alig – ki a valóban kiváló, ki érdemli meg a 780-ast. Csöndben kiszolgál mindenkit, de kevesek azok, akiket valóban tisztel ez a rendkívüli munkabírású, roppant kreatív – ha kell, vattát igazít a hangzás tompaságát csökkentendő a zongora falához – technikus.

Hogy az izgalmat sem nélkülözi e látszólag unalmas film, az A fúga művészete felvételére készülő Pierre-Laurent Aimard-nak köszönhető, aki rigorózusságával, perfekcionizmusával bárkit kikészítene, csak Stefant nem. Magam többször hallottam élőben Aimard-t: Schumann-koncertje nem győzött meg annyira, mint ez a film, arról, hogy nagy zongorista. Olykor egy hangolás is lehet olyan izgalmas, mint egy gladiátorpárbaj. A legmegdöbbentőbb valójában az, hogy Lilian Franck és Robert Cibis filmje csak a végén ül le, nem unalmas, sőt nem nélkülözi a humort sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10171