KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Régi óra lassan jár

Veress József

 

…idézi az egykori slágert Schéry András svájci filmpanorámájának elegánsan ironikus címe. Mindez természetesen könyörtelen minősítés is. A cikkből az derül ki, hogy a szerzőnek enyhén szólva nem nyerte meg tetszését a bemutató-sorozat. „A jól tejelő svájci tehén bizony lelki beteg” – állapítja meg kedvetlenül a kritikus, aztán elveri a port a műveken is, melyek a filmhét alkalmából kerültek a közönség elé

Ízlések és pofonok – mint köztudomású – különböznek. Ne sírjuk vissza azt az időt, amikor a bírálatok azonos hangnemben íródtak, s kötelező volt egységesen szeretni vagy gyűlölni (a filmeket is). Nem perújrafelvételt kérek tehát svájci film-ügyben, csak – „hallgattassák meg a másik fél is”-alapon – botcsinálta védő szeretnék lenni.

Az a véleményem, hogy a maroknyi ország filmművészete (mindegy, hogy részben idegen tollakkal ékeskedve) nagyot lépett előre. Bár a mostani kínálatból a középszerűséget nem sikerült száműzni, a leltár egészében véve gazdag. A „svájci új hullám” jelentős értékeket adott a világnak.

Schéry osztályzatain nem vitatkozom, ám a Kis kiruccanásokról írt, szerintem bántóan igazságtalan mondatait megkérdőjelezem. Yves Yersin műve – csap le a bárd a recenzióban – „nem több a bogaras moziöregek szívmelengető, humortalan-érzelmes mozi-közhelyénél, pepecselő aprólékossággal konfekcionálva”. Sajnos nincs lehetőségem arra, hogy részletesen kifejtsem ellenérveimet (különben Schéry sem vesztegetett sok sort a filmre), ezért csupán a téziseket írom ide. A Kis kiruccanások – nem félek a szótól – már-már remekmű. Pipe, az idős parasztcseléd és a gazdaság története – a múlt és a jelen állandó konfrontációja – megragadó jelenetekben bomlik ki előttünk. Az öregember „kitörésének” rajza mesteri (lélektanilag is alapos). Meleg humanizmus és üde humor hatja át a jeleneteket. Robert Alazraki operatőri munkája elsőrangú. Michel Robin – Pipe megszemélyesítője – élményszerű alakítást nyújt. Igaz, a „leíró” részek helyenként terjengősek, Yersin használhatná bátrabban az ollót, a Kis kiruccanások azonban így is kimagasló teljesítmény. Rászolgált – ezt csak mellékesen említem, bár nem lényegtelen – a nemzetközi fogadtatás szuperlatívuszaira.

Ami pedig a metaforát, akarom mondani a ketyegő szerkezetet illeti: inkább legyen régi és lassú, de pontos. Magam nem nagyon kedvelem a siető, késő, az időt összevissza mutató s ezért megbízhatatlan órákat.

 

Veress József


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7678