KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zsarolás

Gáti Péter

 

A krimiknek – általában – nem a társadalomelemzés a céljuk. De a rossz krimik (vagy ál-krimik), amelyek se nem izgalmasak, se nem cselekményesek, az elsárgult amatőr fotókhoz, összekarcolt és hiányos filmekhez hasonlóan akaratlanul is árulkodnak koruk eszményeiről, viselkedési normáiról. Akárcsak A zsarolás című román film.

Néhány mérnököt megzsarol egy titokzatos Valaki. Fontos információkat követel munkájukról. Cserébe nem árulja el a hatóságoknak, hogy diplomáikat pénzért vették. A nem mindennapi konfliktus során van, aki ellenáll és megtagadja a kollaborációt – természetesen lelövik. Aki viszont vállalja, egy idő után idegileg összeroppan és öngyilkos lesz. A fergeteges izgalmak addig tartanak, amíg az éber nyomozók pontot nem tesznek az ügy végére.

Elsősorban nem a tömény unalom a visszatetsző ebben az alkotásban, hanem azok a sematikusan tendenciózus motívumok, amelyektől hemzseg a film. A matematika-tanárnőből avanzsált nyomozó erőszakos és lekezelő modorát, dogmatikus kinyilatkoztatásait hallva, hálát kell adnunk, hogy otthagyta eredeti foglalkozását. Az ő kivételével minden értelmiségi figura elvetemült bűnöző a filmben. Lopnak, csalnak, hazudnak és kétes – szellemi munkából származó – jövedelmük van, amiről a rendőrség természetesen tud. Joggal érdemlik ki hát ”A munka legyen munka” címszavú kioktatást az őrnagynőtől. Nehéz úgy krimit készíteni, ha az ellenfelek egy pillanatig sincsenek egy súlycsoportban, nem okozhatnak egymásnak meglepetést. A nagyváros tetszés szerinti szórakozóhelyére betérve, a detektívek mindenkiről – a nevétől a gondolatáig – mindent tudnak. Milyen érdekes, hogy ezek a lebzselő, gyanús emberek ugyanakkor külföldön érdeklődésre (kémkedésre) számot tartó, fontos területen dolgoznak, képesítés nélkül. A mű csúcspontja, amikor az „odaát”-ról beszervezett, szintén értelmiségi zsaroló az imperialisták barna (coca-cola) és keserű (whisky) italát felváltva szopogatva, az éleseszű hatóság kelepcéjébe esik. Mintha időgépben ülne a néző, amely visszaröpítette harminc évvel ezelőttire.

Eredményesen zsarolni természetesen csak azt lehet, akinek ”vaj” van a fején. Az ártatlanul jegyet váltó nézőt viszont nem sokáig. Hanyatt-homlok távozik, mert a művészet ugyan végtelen, de az élet rövid.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6927