KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

In memoriam H. P.

„Egy madár röpte, egy kavics, egy kökénybokor”

Reményi József Tamás

Balázs Béla Stúdió 1985/86

 

A fiatalember homlokában hatalmas rajzszeg. Ez természetes: körben a falon a többi kép is keresztüldöfve, némelyik újságkivágás vagy levélmaradvány a sarkánál fogva csüng, mint egy-egy dróton fennakadt halott madár. Elfogott terroristák, merényletek áldozatai, meztelen testek és menetelő testek, egy megőrzött céltábla, a (nem is 10-es) találatok gyermeki büszkeségével. Az erőszak, a halál látványának, egy európai diktátor szónoklatának társaságában pedig sebtében feltűzött telefonszámok, címek, nevek, felkiáltójeles dátumok – egy élet mindennapos és reménytelen „megszervezésének” nyomai. A szoba lakója nem tartott rendet, de festői rendetlenséget sem kreált, amilyennel a dilettánsok veszik körül magukat. Ha fontossá vagy szükségessé vált valami, akkor kézzelfogható közelségben kellett lennie-maradnia, s ebben nem volt különbség a kerek műanyag széken halmozódó orvosságos fiolák és a Pearl Harbor rejtélye, a szomszéd borozóban újratölthető, tehát készenlétben álló literes üvegek és egy lengyel plakát kis alkoholista figurái között. Annak, aki egy elmúlt élet utólag megkomponálható látványát keresi ezen a terepen, nem kell kiállítást rendeznie a megmaradt rekvizitumokból; „elég”, ha az elébekerülő anyaggal gazdálkodik.

Mátis Lilla filmje tökéletesen fölépített, önálló mű, azon felvételek nyomán, amelyek ebben a szobában készültek, a halál utáni napokban. Nem múzeumi paszta, nem mozgó-képriport. Nem irodalmi illusztráció: az egykori fiatalember író volt, s ez lassankénti kiderülhet azok számára is, akik a nevét sem hallották eddig, de az In memoriam H. P. nem egy névhez kötődik, hanem egy sorshoz, amely bármelyikünké lehet. Ismétlődő, egyre görcsösebben és egyre inkább hasztalanul ismétlődő erőfeszítéseket érzékítenek meg a körkörös szerkezetben egymás mellé állított és egymásba tűnő képek. Mátis a pusztulással viaskodó alkotó embert képes megidézni a hétköznapi tárgyak minimálisra redukált világának lehető legegyszerűbb képi jeleiből.

Zenei szervezettségű, minimal-art-os kompozíciójához a rendező nagyszerű alkotótársat talált Melis László személyében. Melis zeneszerzői munkássága nem először kapcsolódik e film főhőséhez: a Szertartás című novellára készített műve néhány évvel ezelőtt a modern magyar próza és a társművészetek kölcsönhatásának szép példája volt. Mostani munkája megsokszorozza a film egyszerre meditatív és felzaklató hangulatát, bizonyítva (ha még mindig bizonyítani kell), hogy a repetitív zene nem mechanikus játszadozás, hanem drámai kifejtésre alkalmas törekvés.

A film elején a költő, Petri György hangját halljuk: jóbarátja egyik írásából, az Embólia kisasszonyból olvas föl. „Mivel Embólia kisasszony a lelkedbe telepszik, lehet egy madár röpte, víz tiszta kékje, egy kavics, egy kökénybokor, a feleséged, az anyád” – hangzik az utolsó mondat, s a film többet nem beszél, de Embólia kisasszony mindvégig velünk marad, amíg csak el nem villan az utolsó kép is, egy fénykép, Hajnóczy Péteré.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 10. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5785