KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Larry Flynt és a feministák

Pošová Kateřina

Az Arany Glóbusz és az Arany Medve elnyerése után, az Oscar-osztás előtt Miloš Forman Prágában, a csehországi bemutató előestéjén sajtóértekezletet tartott. Néhány kérdés és válasz az ott elhangzottakból. (Ahogy sejthető volt: az Oscarok elmaradtak...)

 

Amerikában valóságos kampányba kezdtek, hogy diszkreditálják a filmet az Oscar-díjakról döntő Akadémia tagjai szemében...

Igen, már-már izgalmas krimivé fajult ez a kampány. A New York Times terjedelmes cikkben számolt be a filmről, s ezt követték a legkülönbözőbb reakciók. A kritika túlnyomó többségében pozitívan értékeli a filmet, politikai berkekből viszont élesen támadják. Az amerikai feministák radikális csoportja kétszer is hallatta elítélő véleményét. Még mielőtt az Akadémia kiküldte tagjainak a szavazólistákat, az amerikai showbiznisz legtekintélyesebb lapja, a Variety, amelyben producerek, stúdiók és forgalmazók az Akadémia figyelmébe szokták ajánlani filmjeiket, megjelent egy teljes oldalnyi dühödt támadás a Larry Flynt ellen – aláírás nélkül. Néhány újságíró kíváncsi volt, kitől származik, hiszen az Oscarok történetében először fordult elő, hogy ilyen negatív „ajánlást” közölt a Variety. A lap szóvivője szerint a cikket a Hollywoodi Nők Politikai Bizottsága küldte (és fizette meg közléséért a szokásos több ezer dollárt). Másnap a nőbizottság megcáfolta a hírt. A kritikusok nem hagyták annyiban, mire a Variety közölte, hogy a nőbizottság képviselője szerint bizonyos Ralph Neyder irodájától származik a cikk. Ennek az úrnak azonban semmi köze a filmhez, a „fogyasztók ügyvédjeként”, számos pozitív dolog kezdeményezőjeként lett népszerű, és legutóbb az amerikai elnöki posztra pályázott. Az érdekeltek erre persze tudni akarták, miért keveredett bele ebbe az ügybe, ráadásul névtelenül. Neyder közölte, hogy az illető női szervezettel 1981 óta nincs semmiféle kapcsolata, visszaéltek a nevével. Erre a New York Times megírta, hogy valóban az említett női szervezet küldte a Varietynek a cikket, és azért névtelenül, mert – mint az illető hölgy közölte – erre bizonyos „hollywoodi emberek” kérték őt fel, akik attól félnek, hogy én megbosszulnám a dolgot. Nem is sejtettem, hogy ekkora hatalmam van. A kampány befolyásolta a látogatottságot is. A bemutató után néhány hétig óriási kasszasiker volt, az említett támadások viszont azt sugallták, hogy mivel ez egy pornográfiát propagáló film, „rendes ember” inkább ne nézze meg...

Egyértelműen elutasító véleménye a cenzúráról közismert. Voltaképpen erről szól új filmje is. Hogyan fogadta most filmje plakátjának amerikai betiltását?

Ez nem cenzúra volt, hanem az amerikai filmforgalmazók uniójának „autocenzúrája”. Az unió elnöke, Jack Valenti elmondta nekem: a közvélemény mostanában egyre erősebb nyomást gyakorol a Kongresszusra, hogy az módosítsa az amerikai alkotmány sajtó- és szólásszabadságot biztosító 1. számú cikkelyét. A mi plakátunk most az elégedetlenkedők malmára hajtja a vizet. Nem szívesen, de bele kellett nyugodnom, hogy eltüntették...

Úgy tudjuk, a szereposztást illetően kikérte Havel elnök tanácsát?

Van néhány közeli emberem, akikkel konzultálni szoktam a szereposztásról. Ezúttal Havel elnök úrnak – akivel gyerekkorunk óta barátok vagyunk – megmutattam a női főszereplő próbafelvételeit. Mindketten (akkor még élt felesége, Olga asszony) Courtney Love-ra szavaztak. Nem tudtam róla semmit. Azt sem, hogy rockénekesnő, sem hogy a híres popsztár, Cobain özvegye. De néhány perc után láttam, mekkora tehetség. Nagyon komolyan veszi színészi karrierjét, és ha valamit elkezd, teljes odaadással csinálja. A filmünkben rettentő nehéz „házi feladatokat” kellett megoldania, fantasztikus volt! A stúdió nem akarta szerződtetni, mert nem volt elég nagy sztár, és ráadásul féltek a kockázattól, mert a múltja eléggé zűrös, kábítószeres ügyek stb. A biztosítók sem voltak hajlandók vállalni, anélkül viszont lehetetlen egy főszereplőt szerződtetni. Szerencsére ismerek Londonban egy cseh származású biztosítási ügynököt, aki egy órán belül talált Los Angelesben egy vakmerő kollégát... Félmillió dollárt kért, a Columbia nem volt hajlandó megfizetni, a végén a saját zsebünkből guberáltuk össze a pénzt. Akkor megmondtam Courtney-nak, hogy ha cserbenhagy, tönkretesz. Szavát adta, hittem neki, és nem is hagyott cserben.

 

Kateřina Pošová fordítása


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1625