KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/február
NEOWESTERN
• Benke Attila: Vadnyugat jelen időben A western mint parabola
• Szalkai Réka: Mitológia helyett pszichológia Beszélgetés Anders Thomas Jensennel
• Kovács Bálint: „Az ellendrukkereknek lesz igaza” Beszélgetés Miklauzic Bencével
• Baski Sándor: A szabadság tere Parkoló
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A valóság meglepő ereje Szuperhős és önreflexió
• Sándor Anna: A lúzer színeváltozása Szuperhősök – másképp
TUDÓSOK A MOZIBAN: GENETIKA
• Győrffy Iván: Isten a laborban Genetika
• Géczi Zoltán: A genom lelke Az origó
• Sepsi László: Rossz vér Eugenetika és horrorfilm
MAGYAR MŰHELY
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 2. rész
• Bilsiczky Balázs: Rókatündér Sutapesten Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
• Fülep Márk: A hangok mögötti ember Beszélgetés Pethő Zsolttal
• Veress József: Harmadik nekifutás Kelecsényi László: Klasszikus, kultikus, korfestő
FESZTIVÁL
• Báron György: Fekete éjszakák Tallin
• Teszár Dávid: Koreai riviéra Busan
INTERNET
• Szirmai Gergő: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
• Szűk Balázs: Szeretem az alliterációkat Beszélgetés Szirmai Gergővel
FILM / REGÉNY
• Géczi Zoltán: A pokolba és vissza Rendíthetetlen
• Simor Eszter: Testben mondom el Rendíthetetlen
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Győztes és áldozat Amerikai mesterlövész
• Varró Attila: Távoli Behatoló Eszköz Blackhat
• Kránicz Bence: A vesztesek dühe Foxcatcher
• Csiger Ádám: Jazz életre-halálra Whiplash
• Huber Zoltán: Igény szerint Dumapárbaj
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Második esély
• Kolozsi László: Szerelmes nővérek
• Barkóczi Janka: Fehér árnyék
• Varró Attila: Vadon
• Baski Sándor: Öveket becsatolni!
• Roboz Gábor: Esélylesők
• Tüske Zsuzsanna: Későnérők
• Vajda Judit: Vadregény
• Vajda Judit: Vadregény
• Sepsi László: A hetedik fiú
• Csiger Ádám: Mancs
• Huber Zoltán: Elrabolva 3.
• Kránicz Bence: Joker
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hobbit: Az öt sereg csatája

Rusznyák Csaba

The Hobbit: The Battle of the Five Armies – amerikai-új-zélandi, 2014. Rendezte: Peter Jackson. Írta: Fran Walsh, Philippa Boyens, Peter Jackson, Guillermo del Toro. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Howard Shore. Szereplők: Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Ian McKellen (Gandalf), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Andy Serkis (Gollum). Gyártó: New Line Cinema / MGM. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 144 perc.

Tolkien könyvének monumentális filmtrilógiává dagasztása már az eddigiek alapján is erősen megkérdőjelezhető volt, de a zárlatra válik csak igazán egyértelművé a koncepció tévedése. Az öt sereg csatájára még az alapművet toldozó mellékszálakkal együtt sem jutott elég cselekmény (cirka 140 percével ez a legrövidebb Középfölde-film), így dramaturgiailag olyan, mint A jedi visszatér: az elején gyorsan feloldják az előd cliffhangereit, majd jön a végső összecsapás.

De amíg A jedi visszatérnek csak egy maroknyi szereplő útját kellett elegyengetnie a stáblistáig, addig Peter Jackson terhes (és kínos) szerelmi szállal, felszínes apa-fiú konfliktussal, a barátság és az árulás motívumaival zsonglőrködve, egy egész sereg karakterrel kénytelen foglalkozni. Néhányukra feleslegesen sok időt szán, másokat ellenben teljesen méltatlanul, röpke búcsú nélkül veszejt el a vágószoba forgatagában – még maga Bilbó és Gandalf is mellékvágányon zakatolja végig a játékidőt.

A fókusz a törpcsapat vezérén, az arany által megrészegített Thorinon van, akinek hanyatlása és őrülete jóval hangsúlyosabb és sötétebb, mint a könyvben, ez pedig kivételesen jól sül el: Bilbó helyett most ő a néző érzelmi kapcsolódási pontja a cselekményhez, megváltástörténetének beteljesülése csaknem katartikus eredménnyel jár.

Azonban a trilógia befejező része is kényszerűen meg akar felelni A Gyűrűk Ura-adaptáció monumentalitásának, és ezt a terhet még itt, a célegyenesben sem tudja levetni magáról: eluralkodik a karaktereken, a sztoriszálakon, az atmoszférán, ráadásul egy sajátosan bizarr szituációt is szül. A címbeli csata, legyen bármily grandiózus, csak homokozóbeli torzsalkodás az előd roppant csörtéihez képest – és ennek, tekintve, hogy A hobbit eredendően egy jóval lazább, kedvesebb és „kisebb” mű, mint a Gyűrűháború eposza, nem kellene problémának lennie, az említett erőlködés miatt mégis az. És Jackson ezt csakis saját magának köszönheti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12080