Magyar Műhely

Utolsó órák

Örökmécses?

Schubert Gusztáv

Tragikus hungarikumunk, a „megtorlásfilm” újabb remekművel bővült.

Ha a történelem az élet tanítómestere, a magyaroknak az utóbbi ötszáz tanévben a legpocsékabb tanerő jutott. Ha valaki bátran kimagaslott a nemzetből, annak a fejét rendre lecsapták a mindenkori elnyomók (ha épp nem tartózkodott itt „ideiglenesen” tatár, török, labanc vagy muszka, mindig akadt magyar hazaffy, aki a megszálló helyébe lépve buzgón akasztott és sanyargatott). A pavlovi reflex ennél sokkal kevesebb lecke után is beindul. A deres, a bilincs, a bitó, a megtorlások szinte szakadatlan láncolata megtette a magáét. A magyar már régóta nem virtusból, hanem csak végső elkeseredésében lázad. Megtört nemzet lettünk, gyávák, megalkuvók, talpnyalók. A huszadik században – 56 két hetét kivéve – egy percre sem voltunk szabadok. A politikusainkkal pedig jobb nem példálózni.

Nem volt ez mindig így. Vecsernyés János filmje olyan emberrel szembesít, akit az utókor nem csak, hogy elfelejtett, hanem már példáját sem érti. Az első magyar felelős kormány (1848) miniszterelnökéről, Batthyány Lajosról a nevén és a kőnyomatos rajzon kívül, melyen fél térdre ereszkedve néz farkasszemet a kivégzőosztaggal, szinte semmit sem tudunk, pedig a forradalom talán legnagyobb formátumú vezetője volt. Persze Kossuthról, Széchenyiről, a politikus Petőfiről sem tud sokkal többet az utca embere, de valamennyi közhely azért megragadt róluk mindenki fejében. A lelkesítő néptribun és a magyar szabadság szikráját őrző emigráns; Segesvár hősi halottja, akinek sohasem találták meg a holttestét; a reformkor lelke, a Lánchíd építtetője, aki végül beleőrült az elszabadult forradalom miatti lelkiismeretfurdalásba... – csupa regényes élet. De ugyan mivel csigázná föl a képzeletet egy mérsékelt és pragmatikus reálpolitikus. Az aggodalmasan mérsékelt Széchenyi és a túlzásokba eső Kossuth között ő volt a célratörő és rendíthetetlen pragmatista. Elment a lehetőségek határáig, de lépéssel sem tovább. Prosperáló és szabad magyar köztársaságot akart, de a Monarchia keretei közt. Lényegében a dualizmus szükségességét ismeri fel, majd húsz évvel a kiegyezés előtt. Realizmusával magára maradt. Kossuth megalkuvónak látta, a Habsburg udvar fékevesztett rebellisnek. Batthyány-t realizmusa épp ez utóbbi ellenfél megítélésénél hagyta cserben, a legutolsó pillanatig bízott Ferenc József igazságos ítéletében.

Vecsernyés és Hegedűs Bálint jó érzékkel ezeket az utolsó órákat választotta e nagyformátumú ember megidézésére. A politikus Batthyány igazságának részletező kifejtéséhez a tévéjáték 55 perce nem elég. Szőts István a nyolcvanas években Batthyányról tervezett játékfilmjét még széles, nagyepikai formában gondolta el. (A magyar filmtörténet fájdalmas hiánya, hogy a G.B.L Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága végül csak az irodalmi forgatókönyvig jutott.) Az Utolsó órák az emberi drámára összpontosít, a politikai konfliktus okaira csak röviden utal vissza. A cellájában királyi kegyelemre/halálra váró Batthyány emberi, lelki helytállása a makulátlan politikust is megidézi.

Mind a forgatókönyv, mind a rendezés minimalista, a lehető legfontosabb tényekre, gesztusokra csupaszítja a drámát, miközben a csapda, amibe hősét helyezi nagyon is rafinált. A kalitka ajtaja nyitva, csak kicsit kellene alázatosnak, megalkuvónak lenni, s fejet hajtani. Vecsernyés előző három játékfilmjét is ez a tágra zárt kelepce tette izgalmassá. És persze az erős színészi jelenlét. László Zsolt, aki színpadon épp könyörtelen hatalmasokat játszik hideglelősen (Mefisztó, Danton halála), az erkölcsi nagyságnak is képes hasonló súlyt adni.

Az Utolsó órák lidércnyomását azonban mindenekfelett az adja, hogy érezzük az idő iszonyatos messzeségét: ilyen emberek (kivált a politikában) már nincsenek, csak csupa túlélőművész, dörzsölt simlis, akiknek a szemében a tisztességes, meg nem alkuvó miniszterelnök gróf nem hős, csak lúzer.

„Valahol utat tévesztettünk”. Az a jobb, nemesebb, tisztább Magyarország, ha volt is, nincs már.

Utolsó órák – magyar tévéjáték, 2014. Rendezte: Vecsernyés János. Írta: Hegedűs Bálint és Vecsernyés János. Kép: Lajos Tamás. Zene: Parádi Gergely. Szereplők: László Zsolt (gróf Batthyány Lajos), Sipos Vera (A felesége), Kovács Zsolt (Konrád), Szabó Kimmel Tamás (A látogató), Fekete Ernő (A fotográfus). Producer: Lajos Tamás, Mink Tamás. Gyártó: Film Service Positive. Támogató: Médiatanács. Az MTVA bemutatója. 55 perc.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 41-41. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11864

Cikk értékelése:

szavazat: 244 átlag: 5.11