KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
   2015/január
KÉZDI-KOVÁCS ZSOLT
• Gelencsér Gábor: Director doctus Kézdi-Kovács Zsolt (1936−2014)
• Kézdi-Kovács Zsolt: Nulladik, kiindulási pont Erdély leírása a XX. század végén
• Bilsiczky Balázs: Feledhetetlen múlt Erdély leírása a XX. század végén
VIDÉKI MAGYARORSZÁG
• Sándor Tibor: A paraszti sors változásai Vidéki Magyarország 1942-89 – 1. rész
MAGYAR BÖRTÖNFILMEK
• Soós Tamás Dénes: „Nincs feloldozás” Beszélgetés Gerő Marcellel és Monory-Mész Andrással
• Horeczky Krisztina: Kibukottak Gerő Marcell: Káin gyermekei
• Kolozsi László: Fiatalkorú és bűnöző Magyar börtönfilmek
ZSENIMOZI
• Andorka György: Agyak a tartályban A mindenség elmélete; Kódjátszma
• Huber Zoltán: Az évszázad embere Einstein moziba megy
MIKE NICHOLS
• Baski Sándor: A szerző, aki ott se volt Mike Nichols (1931 – 2014)
• Varró Attila: Két Robinson között Diploma előtt
VETERÁN AKCIÓHŐSÖK
• Szabó Ádám: Halálközelben Az akció öregkora
ANIMÁCIÓ
• Orosz Anna Ida: Rajzceruza és digitális ecset Anilogue 2014
• Varga Zoltán: A jegesmedvéket lelövik, ugye? Bucsi Réka: Symphony No. 42
ÚJ RAJ
• Kránicz Bence: Téli mesék Magyar Filmhét: Generációk
• Sipos Júlia: A távollét elviselhetetlen könnyűsége Menjek/maradjak
• Margitházi Beja: Hozott anyagból Füredi Zoltán: Világpark
KÖNYV
• Kelecsényi László: Vedd könnyedén Makk Károly: Szeretni kell
• Orosdy Dániel: A nevető bohóc szomorúsága Robin Williams
• Kovács Gellért: A világhírű duplőr Itt forgott – Főszerepben Budapest
KRITIKA
• Vajda Judit: Álomlányok Swing
• Vincze Teréz: Csehov Anatóliában Téli álom
MOZI
• Lichter Péter: Shirley – A valóság látomásai
• Jankovics Márton: 20.000 nap a Földön
• Kolozsi László: Sils Maria felhői
• Schreiber András: Keresztút
• Huber Zoltán: Spanyol affér
• Kovács Kata: Büszkeség és bányászélet
• Varró Attila: Hős6os
• Parádi Orsolya: Apropó szerelem
• Vajda Judit: Annie
• Forgács Nóra Kinga: Újrahasznosított szerelem
• Sepsi László: Exodus – Istenek és királyok
• Rusznyák Csaba: A hobbit: Az öt sereg csatája
DVD
• Záhonyi-Ábel Márk: Emberek a havason
• Gelencsér Gábor: Szerelmem, Elektra
• Pápai Zsolt: Az orvosdoktor
• Soós Tamás Dénes: Legénylakás
• Pápai Zsolt: Missouri fejvadász
• Géczi Zoltán: Super
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Premier plánban a fiatal filmesek

És mégsem forog

Kövesdy Gábor

Az elsőfilmeseknek a pénz mellett figyelemre és nagyvonalúságra is szükségük van. Az egész szakma érdekében.

 

 

1.

 

Egy ország filmkultúrája szempontjából nem lehet közömbös, szóhoz jutnak-e benne fiatal emberek. Magyarországon a 90-es években a kívánatosnál kisebb arányban nyílt erre mód – kivételes esemény volt, ha valóban fiatal elsőfilmes rendező készíthetett celluloidszalagra mozifilmet. Pedig a magyar film régóta várt megújulása szempontjából is nagyon fontos volna a fiatalok, a pályakezdők megjelenése: tehetséges emberek ne évtizedes várakozás után, 40 évesen jussanak először lehetőséghez. Emlékeztetőül: Szabó István 26 évesen készítette első filmjét, az Álmodozások korát, Kósa Ferenc 28 évesen rendezte első munkáját, a Tízezer napot, és kapott érte Cannes-ban rendezői díjat, Menzel 26 évesen vehette át az Oscart első filmjéért, a Szigorúan ellenőrzött vonatokért, Truffaut 27 évesen robbant be első filmjével, a Négyszáz csapással. De Jan Svěrák vagy Emir Kusturica sem lehetne nemzetközi sztárrendező 40 évesen, ha nem huszonéves korukban kezdték volna a pályát.

S ugyanez a probléma felvethető a közönség oldaláról is. Köztudomású, hogy a moziba járók döntő többségét a tizen- és huszonéves korosztály alkotja: meg kell adni számukra a lehetőséget, hogy vágyaikat, hőseiket, történeteiket saját kortársaik jelenítsék meg.

Az idei Filmszemlén ez a tendencia mintha megfordulna: féltucat elsőfilmes jelentkezett, közülük többen huszonévesek. De másfajta differenciálódás is tapasztalható: a „hagyományos” állami csatornákon keresztül finanszírozott Észak, észak kivételével ezek a filmek új módon jöttek létre: az Európa Expresszt magántőke gyártotta százmilliós befektetéssel, a Cukorkékség és a Nyári mozi „no-budget”, vagyis néhány százezer forintból készült alkotás. Közös jellemzőjük, hogy nem vagy csak érintőlegesen kapcsolódnak a főáramot jelentő finanszírozási rendszerhez. Joggal tehető fel ezek után a kérdés: rendezettnek tekinthető-e az idei felfutással a fiatal magyar filmesek helyzete, vagy inkább véletlenszerű jelenségnek vagyunk tanúi?

 

2.

 

A fiatal magyar filmkészítők nehéz helyzetének egyrészt ugyanaz az oka, mint a többi filmes sanyarú sorsának: a 90-es évek folyamán a szakma egészét súlyosan érintette a költségvetési források folyamatos apadása. Egyes becslések szerint a szakmának a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül folyósított költségvetési támogatása reálértékben az ötödére esett vissza. Másrészt azonban az elmúlt évek tapasztalatai azt is mutatják, hogy a jelenlegi elosztó rendszerek működése sem kedvez az elsőfilmeseknek. Ők egyébként eleve hátránnyal indulnak a szűkös forrásokért vívott harcban. Érthetően nincsen mögöttük szakmai referencia, ezért az támogatásuk nagyobb kockázatot jelent. Nem rendelkeznek az előrejutásukat segítő kiterjedt szakmai kapcsolatokkal. Világos, hogy esetükben a pozitív diszkrimináció is megengedhető volna, hiszen valójában az esélyegyenlőséget teremtené meg. A magyar támogatási rendszer azonban nem ismer ilyen gyakorlatot.

A jelenlegi filmtámogatási rendszerben egy produkció pénzügyi háttere legalább három forrásból áll össze. A kezdő lökést legtöbbször az MMKA által megítélt támogatás jelenti, mely általában a teljes költségvetés negyedét-harmadát biztosítja. A film akkor készülhet el, ha a fennmaradó kétharmad részre sikerül forrásokat találni. Az utóbbi évben néhány fiatal filmes kapott MMKA támogatást, ám az említett hátráltató tényezők miatt sokszor évekig nem találták meg filmjük elindításához a hiányzó forrásokat. A tervek így a jószándék ellenére is szükségszerűen kudarcba fulladnak, az egyéni pályák pedig súlyos válságba kerülnek. Mindez tovább erősíti azt a vélekedést, hogy nem érdemes pénzt adni a fiatal filmeseknek.

 

3.

 

Eldöntendő kérdés, hogy a készülő filmtörvényben meg kell-e határozni valamilyen eszközrendszert a probléma kezelésére, vagy elegendő a meglévő intézményrendszeren belül a rendelkezésre álló eszközök használata. Az eddigi filmtörvény-tervezetek mindenesetre nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, holott lehetett volna példákat találni a pályakezdők megkülönböztetett preferálására az európai filmtámogatási gyakorlatban. Ez a tény is azt a feltételezést erősíti, hogy ez ideig maga a probléma sem tudatosult igazán. A készülő filmtörvény szakmai vitái kapcsán mindenesetre javasolni lehetne, hogy a pályakezdő fiatalok támogatására elkülönített keretet hozzanak létre az állami támogatási rendszeren belül. Ugyanakkor ennek az elvnek a kimondása nem jelentené feltétlenül újabb kuratórium felállítását vagy újabb pénzalap képzését. Ráadásul ez nem is volna szerencsés, hiszen az állami támogatást jelenleg elosztó intézmények: az MMKA, az Nemzeti Kulturális Alap, az ORTT Műsorszolgáltatási Alapja, a Történelmi Film Alapítvány hozhatnának olyan, egymással egyeztetett döntést, amely szerint éves keretük egy bizonyos részét pályakezdő fiatalok támogatására különítik el.

A pályakezdő fiatalok támogatási rendszerét differenciált módon kell létrehozni. A pályára állást segítő pozitív diszkriminációt az első két filmig érdemes alkalmazni – természetesen más feltételekkel az első és a második film esetében. A második film után a pályakezdéshez kapcsolódó külön kedvezmény tovább nem indokolható. S végül ne feledkezzünk meg egy magyar sajátosságról: a pályakezdő fiatalok problémáinak átfogó rendezése keretében kell újragondolni a Balázs Béla Stúdió szerepét is a jövőbeli magyar filmgyártási-, filmtámogatási rendszerben.

A fiatal magyar filmesek helyzetének javítására ugyanakkor kínálkozik még egy út: a jelenleg is meglévő lehetőségek jobb kihasználása. Ehhez szemléleti váltásra van szükség, amelynek lényege a pályakezdők rendszer-szemléletű, többlépcsős támogatása. Nem elegendő egyetlen mozzanat (a gyártás) kiemelése az alkotó folyamatból, hanem annak egészét kell különféle módszerekkel és különféle támogatási formákkal segíteni. Első lépés a forgatókönyv-írás segítése. Más művészeti területekhez hasonlóan a fiatal filmesek számára is alapíthatók állami ösztöndíjak a filmet előkészítő alkotómunka támogatására. (A Premier Plán Alapítvány 1998-ban kezdeményezte a fiatal filmkészítők első játékfilmjének megszületését segítő Bódy Gábor Ösztöndíj kiírását az illetékes szakminisztériumban. Ennek részletesen kidolgozott szakmai koncepciója akkor elkészült, és azóta is válaszra vár. – A javaslat a Krónika-rovatban olvasható. A szerk.) Ezután következhet a gyártás támogatása, majd arra is figyelni kell, hogy az elkészült filmet moziban forgalmazzák, majd valamely televízió tűzze műsorára, s végül a filmek külföldi fesztiválokra is jussanak el. Az általunk képviselt Premier Plán Alapítvány célja éppen az, hogy a teljes filmkészítési folyamatot végigkísérje, és az egyes munkafázisokban az ott éppen szükséges támogatási formákat megtalálja, illetve összehangolja.

Fontos célunk továbbá, hogy különféle, a költségvetési kereteket kiegészítő támogatásokat érjünk el az első filmjüket készítő fiatal alkotók részére. Természetesen itt elsősorban piaci forrásokra gondolunk, bár éppen ezek megszerzése a legnehezebb. Utópia vélhetnénk, de immár az Európa Expressz példája is bizonyítja, hogy talán mégsem az. Folytatva az utópiák sorát: elsősorban maga a filmszakma lehetne áldozatkész saját utánpótlását, jövőjét illetően. S e rózsaszín jövőképbe még az is beleférhet, hogy a filmnyersanyagot gyártó cégek évente egy elsőfilmre nagy árengedménnyel adjanak nyersanyagot, ezt a labor kedvezményes áron hívja elő, a közszolgálati televíziók vállaljanak kötelezettséget pályakezdők filmjeinek bemutatására, a forgalmazó cégek vagy a külföldi fesztiválokkal kapcsolatot tartó szervezetek fantáziát lássanak a fiatalok menedzselésében.

 

*

 

Az első fontos lépés tehát a probléma problémaként történő tudatosítása. Ezt követően a jelenséget valamiképp kezelni is kell. Régi tapasztalat, hogy egy probléma csak akkor kezelhető bármely hivatali apparátus, bármely állami kulturális mecenatúra számára, ha az – csúnya kifejezéssel – valahová telepítve van, ha a kérdésnek a struktúrán belül „gazdája” akad. Továbbá, mivel itt egyértelműen a szakma jövőjéről van szó, a kérdésnek természetes módon több „gazdája” lehet – ami rendjén is volna, hiszen minden szakmai szereplő annak számít. Beszélni elsősorban arról érdemes, kinek mit kell tennie, illetve ki mit tehet. Így reményeink szerint megtörhető lesz a jelenlegi ördögi kör, és a fiatal tehetségek bekapcsolódása a magyar filmkészítésbe a szakmai fellendülés egyik hajtóerejévé válhat. A magyar film nem engedheti meg magának, hogy az ajtón kitartóan dörömbölő tehetséges fiatalok újra meg újra kényszerpályákra álljanak.

 

Vitaindítóként elhangzott a 30. Magyar Filmszemle A fiatal magyar film című szakmai fórumán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/05 08-09. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4449