|
|
|
MoziA csodagyerekHegedüs Márk Sebestyén
The Prodigy – amerikai,
2019. Rendezte: Nicholas McCarthy. Írta: Jeff Buhler. Kép: Bridger Nielson.
Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Taylor Schilling (Sarah), Jackson Robert Scott
(Miles), Colm Feore (Arthur), Brittany Allen (Margaret). Gyártó: Orion Pictures
/ Vinson Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált.
100 perc.
Tömegfilmes élményeink
alapján nagyon jól tudjuk, hogy a gyermeki ártatlanság álarca mögött néha igazi
kis szörnyetegek bújnak meg. Mervyn LeRoy 1956-os pszichothriller-örökzöldje, a
Bad Seed nyomán az eredendően
romlott, felnőttvilágot is fenyegető, gyakorta gyilkosságra is képes gyermekek
irigylésre méltó karriert futottak be a pszichothriller (A jófiú) és a horrorfilm (Ómen
1-2, Porontyok) műfajaiban
egyaránt, csak hogy napjainkra a fősodorbeli hollywoodi horrorfilm talán
legelcsépeltebb rémalakjaivá váljanak.
Az éppen aktuális bad seed-horror, A csodagyerek sem tesz hozzá érdemben a mítoszhoz, meglepő módon
azonban mégsem teljesen erényektől mentes alkotás. A bűnrossz (Éjféli etetés) vagy egyszerűen csak
középszerű horrorokért (Az egyezség)
felelős alkotók (Jeff Buhler, Nicholas McCarthy) nevével fémjelzett filmben a
játékidő kétharmadáig minden a szokott mederben folyik – az egyedüli
meglepetést talán az okozza, hogy a kortárs trendekkel szembemenve nem egy
démoni entitás, hanem a Gyerekjátékot
idézve egy magyar (a szinkron szerint sajnos szlovák) sorozatgyilkos
reinkarnálódott lelke szállja meg a címszereplőt – a végjátékban azonban egy
pillanatra mégis felcsillan a remény, hogy a sokszorosan újrahasznosított
történet végén valamiféle jutalom várja majd a nézőket.
A csodagyerek a tavalyi év
legünnepeltebb független horrorfilmjeihez (Örökség,
Hang nélkül) hasonlóan a szülő-gyerek
viszony sötét oldalának feltárására vállalkozik, azt kutatja, mi mindenre képes
egy édesanya azért, hogy megvédje a gyermekét. A finálé során néhány dermesztő
percre úgy tűnik, hogy az alkotók fölöttébb gyomorforgató választ tartogatnak
erre a kérdésre, az utolsó pillanatban azonban gyáván megfutamodnak, és inkább
újrajátsszák az Ómen zárlatát. Ezért
aztán tényleg kár volt ilyen fapofával előadni ezt a már alapkoncepciójában is
komolytalan történetet.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
