KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

2014/december

MAGYAR MŰHELY
• Baski Sándor: Leltár miatt nyitva Magyar Filmhét
• Jankovics Márton: A bőség zavara Magyar Filmhét: kísérleti- és játékfilmek
• Gelencsér Gábor: Máskép(p) Magyar falu
• Schubert Gusztáv: Tizenkét szék Film, kritika, forgalmazás
• Stőhr Lóránt: Emberképző Illés György (1914-2006)
• Kolozsi László: Zászlómon a magyar színészek Beszélgetés Fazekas Csabával
EMBER AZ ŰRBEN
• Baski Sándor: A végtelenbe és tovább Csillagok között
• Hirsch Tibor: Féreglyuk-feeling Az univerzum meghódítása
ORWELL 1984
• Czigányik Zsolt: A Nagy Testvér árnyékában George Orwell: 1984
SAINT-EXUPÉRY
• Ádám Péter: Rajzolj nekem repülőt Saint-Exupéry és a film
• Saint Eva Marie: Igor Filmnovella
• Sándor Anna: A rózsa vándora A kis herceg mozija
GODARD
• Varró Attila: Fáktól az erdőt Godard: Búcsú a nyelvtől
• Kelecsényi László: Vezetékneve: Godard Az örök rebellis
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Istenek, emberek, rózsák Gdynia
HATÁRSÁV
• Zalán Vince: Szemben a gonosszal Wim Wenders: A Föld sója
TELEVÍZÓ
• Pernecker Dávid: Orvosi acél Steven Soderbergh: A sebész
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Vadkeleten Délibáb
• Sepsi László: A dögevő álma Dan Gilroy: Éjjeli féreg
MOZI
• Barkóczi Janka: GETT - Válólevél
• Baski Sándor: Zárt rendszer
• Árva Márton: Eszeveszett mesék
• Kovács Bálint: Szexterápia A holocaust a lengyel filmben
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Krónika

Kozák András (1943–2005)

Jancsó Miklós

Állok. Nézek kifelé a fejemből. Mostanában sokszor nézek kifelé.

Nagy a hó, nagy a jég, belepi a várost. Bolond az idő. Megbolondult vagy mindig bolond volt? Bolond, bolond világ.

Itt vagyunk, aztán eltűnünk. Eltűnünk, akár erdőben a vadnyom. Mégis őriz-e valami, valaki minket?

Havazik. Fehér függöny.

És jön velem szemben. Szelíd. Mindig szelíd volt. Ádáz korban élt, mégse rántotta őt magával. A hangját sem emelte meg sose. Nagy volt pedig a zaj. Csatakiáltás. Néha diadalordítás is. Kézitusa. Sűrű tömeg. Nagyon sűrű, mégse használta sose a könyökét, nem ugrált magasra, nem ült fel a többiek vállára, nem nyomott víz alá senkit. Ismerte az örvények mélységét?

Kinek tegyem fel ezt a kérdést? Neki már soha többé. Titkát elvitte magával. Csak különös mosolya maradt itt nekem. A mosolya. Erre a hátralévő kicsi időre.

Állok. Nézek kifelé. Sűrű a hóesés. És jön. Lassan lépked. Minden titkok tudója?

Ő, Kozák András!