Láttuk még

Lidércnyomás

Schéry András

Vajon honnan jöhet a „rontás”, amely megbénítja a multinacionális óriásvállalat életét? Természetesen csak a multinacionális fejéből, melytől köztudottan bűzlik a hal; no meg a „pokoli torony” irodaépület mellett elterülő temetőből, akár a boldog emlékű Fantomas valamelyik históriájában („memento mori, kapitalizmus!”).

René-Victor Pilhes Rontás című sikeres regényét profi mozicsináló vette kézbe: Jean-Louis Bertucelli, aki vagy tíz évvel ezelőtt egy algériai faluról készített dokumentumfilmmel tűnt fel, utóbb pedig a divattémákkal kellemesen pikáns adagolásban kikevert kommersz műfajában rendezkedett be sorozatgyártásra.

Magára valamit is adó rendező manapság nem csinál krimit társadalomkritikai él nélkül. A Pilhes–Bertucelli Co. még rá is dob egy lapáttal az engesztelhetetlenségből: náluk már nem is a kapitalista társadalom intézményeinek képviselőit (politikusokat, rendőröket, bírákat) fenyegeti vész, hanem magukat a kapitalizmus technokratáit s fellegvárukat. A jól adjusztált leleplezés azonban csak egy szokványos circulus vitiosus-történetet tár fel. A rendező kezdetben habozni látszik az újmódi politikai krimi steril műanyagszaga és a társalgási színművek „életessége” között, később egyértelmű, boldog önfeledtséggel adja át magát a legvadabb grand guignolnak, majd végül pironkodva észbe kap, és „nem ér a nevem”-et kiált. Felvonultatja a mai francia filmgyártás hétköznapi arcú színészgárdáját, s ezzel máris felmentve érzi magát a karakterizálás esetleges kötelezettsége alól.

A Lidércnyomás magyar címmel a forgalmazás alkalmasint saját áruját szándékozott minősíteni.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 40-41. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8022

Cikk értékelése:

szavazat: 901 átlag: 5.42