Láttuk még

A rokon

Harmat György

A spicli is ember. Sőt: a rendőr is az. Ketten együtt pedig különösen. Nemcsak szakmai együttműködésük (a kábítószerárusok lefülelésében) eredményes, mindennapjaik egyébként is összefonódnak (ismerik egymás családját, ha kell, segítenek egymáson stb.). Eme sajátos baráti- és munkakapcsolat leírása – és úttörő módon a középpontba állítása – Alain Corneau filmjének fő érdeme. A remek Alain Chabat és Patrick Timsit a filmszínészi játék magasiskoláját nyújtva, bővérű „ál-eszköztelenséggel” hozza közel hozzánk a rendőrt és besúgóját, e két ellentmondásosan rokonszenves alakot. A „zsarufilmek” specialistája (Police Python 357, A zsaru és a szex), a neves francia „kismester” Corneau el tudja érni, hogy a rendőrségi akciók páratlanul szakszerű, részletező ábrázolása az izgalmakat fokozza, ne pedig pepecselő unalomba fulladjon. Ez annak köszönhető, hogy a két főhős összekapcsolódott életének különböző színtereit, viszonylatait példás hangulati- és cselekményegységben képes ábrázolni. Mindennek következtében a néző messze többet kap egy átlagos kriminél. Elgondolkodhat például azon, milyen erkölcsi problémákat vet fel, hogy a „rossz” és a „jó” átkerülnek egymás oldalára; hogy a rendőrség és a bűnözők „munkatársak”, sőt „rokonok”. Választhat a publikum: hogyan ítéli meg a napjainkra megszokott tényt, hogy a zsaru kénytelen a cousin (‘unokatestvér’, ez a film eredeti címe, a rendőrségi informátor francia argóbeli elnevezése) bűnös módszereivel élni.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 58-59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3826

Cikk értékelése:

szavazat: 1845 átlag: 5.39