KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/november
HOLOCAUST- FILMEK
• Gelencsér Gábor: Sorstalanság a senkiföldjén Magyar film és holocaust – 2. rész
• Pályi András: Po-lin A holocaust a lengyel filmben
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Szörnyek évadja Velence
• Schubert Gusztáv: Szörnyek évadja Velence 2014
NEO-NOIR
• Varró Attila: A negatív tér átka Neo-noir képregények
• Varró Attila: A negatív tér átka Hard-boiled képregények – 2. rész
• Sepsi László: Szent kocsmák Lawrence Block
• Sepsi László: Szent kocsmák Lawrence Block
• Teszár Dávid: Kutyaélet Michael R. Roskam: Piszkos pénz
• Teszár Dávid: Kutyaélet Piszkos pénz
• Soós Tamás Dénes: Jelenetek egy házasságból 2.0 David Fincher: Holtodiglan
• Soós Tamás Dénes: Jelenetek egy házasságból 2.0 Holtodiglan
GIALLO
• Csiger Ádám: A kameraman, aki túl sokat tudott Mario Bava (1914-1980)
• Csiger Ádám: A kameraman, aki túl sokat tudott Mario Bava
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az aranykor igézetében Neogiallo
NEO-NOIR
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az aranykor igézetében Neogiallo
GIALLO
• Sepsi László: Zombiesztétika A modern horror mesterei: Lucio Fulci & George A. Romero
• Sepsi László: Zombiesztétika A modern horror mesterei: Fulci & Romero
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Szemben a közösséggel Cinefest
• Gáncsor Kármen: Lélekvesztők BIDF
• Gáncsor Kármen: Lélekvesztők BIDF
HATÁRSÁV
• Szalay Dorottya: Tér-iszony Életre kelt (film) kísérletek
• Szalay Dorottya: Tér-iszony Életre kelt (film) kísérletek
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: A túlhordott gyerek Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Horeczky Krisztina: A túlhordott gyerek Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Forgács Iván: A Neoplantától Budapestig Határon túli magyar film: Vajdaság
• Forgács Iván: A Neoplantától Budapestig Határon túli magyar film: Vajdaság
• Soós Tamás Dénes: „Már nincs állandó kézjegyünk” Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Soós Tamás Dénes: „Már nincs állandó kézjegyünk” Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
KRITIKA
• Muhi Klára: Hová szökik a menyasszony? Török Ferenc: Senki szigete
• Muhi Klára: Hová szökik a menyasszony? Senki szigete
• Baski Sándor: Itt vannak VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
• Baski Sándor: Itt vannak Reisz Gábor: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
• Varró Attila: Kétarcú memoár Egy szerelem története: Férfi/Nő
• Varró Attila: Kétarcú memoár Ned Benson: Egy szerelem története 1-2.
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Bolti tolvajok

Vérré válik

Baski Sándor

A humanizmus japán nagymestere az életművét betetőző drámában is a család intézményét vizsgálja.

Nem a vérségi kötelékektől lesz család egy család – ezzel az egyetlen félmondattal összegezhető Hirokazu Koreeda eddigi munkássága. A monomániás japán rendező filmográfiájában találunk ugyan néhány kakukktojást, de a fő csapásirány az unortodox családi viszonyok feltérképezése és a mélységesen humanista megközelítés. Filmjei azokat a triviális, hétköznapi pillanatokat ragadják ki a szereplők életéből, amikor megpróbálnak családként létezni, dacára a helyzetüket bonyolító körülményeknek. A 24 óra leforgása alatt játszódó Still Walking (2008) egy családi összejövetel krónikája; a legfőbb feszültséget itt még csak az okozza, hogy az idős apa fia választását – egy özvegyasszonnyal él együtt, akinek ráadásul már van egy gyereke – nehezen tudja feldolgozni. A Kis húgunkban (Our Little Sister, 2015) három lánytestvér alkot családot, a hosszú évek óta nem látott apjuk halálát követően pedig befogadják féltestvérüket, akivel a temetésen találkoznak először. A nemzetközi sikert meghozó, megtörtént eseten alapuló Anyátlanok (2004) is egy szokatlan famíliáról szól: négy kiskorú féltestvér él együtt egy tokiói lakásban saját szabályaikat követve, míg a család mibenlétével kapcsolatban a 2013-as A fiam családja teszi fel a legdrámaibb kérdéseket. Mihez kezdjen az a két házaspár, akik hat évvel fiaik születése után tudják meg, hogy gyerekeiket elcserélték? Melyik az erősebb kötelék, az együtt töltött idő vagy a vér?

A rendező új filmje látszólag ugyanerre a dilemmára keresi a választ, de nyitott kérdések valójában nincsenek. Koreeda már rég kinyilvánította, hogy szerinte az együtt töltött idő, a közös rituálék és az egymásra utaltság fontosabb, mint a biológia. Amiben nagyon más a Bolti tolvajok, az a szereplők társadalmi pozíciója. Koreeda eddig sem a szupergazdagok világáról tudósított, de figurái szinte kivétel nélkül tisztességesen próbáltak boldogulni. A Tokió alsón, egy lerobbant bungalóban élő család tagjai is dolgoznak, a férj építkezésen vállal alkalmi munkákat, a feleség mosodában gürizik, a fiatal lány éjszakai bárban vetkőzik, a nagymama pedig a nyugdíját dobja be a közösbe, de még így sem jönnek ki, az apa ezért a kisfiával közösen a környékbeli boltokat fosztogatja. A család többi tagja nem lát ebben semmi kivetnivalót, és akkor sem támadnak erkölcsi aggályaik, amikor úgy döntenek, hogy nem juttatják vissza szüleihez az utcán talált, elhanyagolt kislányt.

Koreeda ugyanolyan szeretetteljes érzékenységgel dokumentálja a zárt mikroközösség mindennapjait – az evés és a fürdés közös rituáléja nála mindig nagy súlyt kap –, mint korábbi filmjeiben a jóval kevésbé deviáns szereplőkét, azt sugallva ezzel, hogy nincs lényegi különbség. Ahogy A fiam családjában egyértelműen a szegényebb família jelentette az egészségesebb, ingergazdagabb, szeretőbb közeget mindkét kisfiú számára, úgy itt sem kétséges, hogy a vérségi viszonyoktól függetlenül igazi, funkcionáló családot látunk.

Koreeda ugyanakkor nem hallgatja el a kétségeit sem, miközben másik kedvenc témájára is reflektál. A Still Walkingtól A fiam családján át a Vihar utánig (After the Storm, 2016) minden filmjében akad egy apa, aki szeretné viszontlátni magát a gyerekében – legyen az vér szerinti vagy fogadott –, míg a fiú vagy görcsösen meg akar felelni ennek az örökségnek, vagy menekülne tőle. A Bolti tolvajok fő konfliktusa, amely árnyalja némiképp a szegényházi idillt, hogy az apa itt a rossz mintákat, a tolvajmesterséget is átadja a fiának, és később a kislánynak is. A sokszor joggal De Sicával és Ozuval rokonított Koreeda világszemléletére és idealizmusára persze jellemző, hogy a kisfiú ösztönösen érzi, helytelen, amit tesznek, és végül fellázad apja ellen, nem hagyja magát korrumpálni. És az is a rendezőre vall, hogy még az erkölcsi bukás után sem vonja meg szimpátiáját a szülőktől.

Nem véletlen, hogy az Arany Pálmás Bolti tolvajok lett Koreeda eddigi legsikeresebb filmje. Kiszolgáltatottabb szereplőkkel, kilátástalanabb körülmények között, nagyobb tét mellett demonstrálja ugyanazt, mint korábbi filmjei, a fináléban bedobott csavarral ráadásul bevisz egy extra gyomrost is a nézőnek, aki – és talán ez a legnagyobb bravúr – mégsem reményvesztetten áll fel a moziszékből.

 

Bolti tolvajok (Manbiki kazoku) – japán, 2018. Rendezte és írta: Hirokazu Koreeda. Kép: Kondo Ryuko. Zene: Haruomi Hosono. Szereplők: Lily Franky (Osamu), Sakura Ando (Nobuyo), Mayu Matsuoka (Aki), Sosuke Ikematsu (4 ban san), Kairi Jo (Shota). Gyártó: Aoi Pro. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 121 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/01 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13951