KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/november
HOLOCAUST- FILMEK
• Gelencsér Gábor: Sorstalanság a senkiföldjén Magyar film és holocaust – 2. rész
• Pályi András: Po-lin A holocaust a lengyel filmben
VELENCE
• Schubert Gusztáv: Szörnyek évadja Velence
• Schubert Gusztáv: Szörnyek évadja Velence 2014
NEO-NOIR
• Varró Attila: A negatív tér átka Neo-noir képregények
• Varró Attila: A negatív tér átka Hard-boiled képregények – 2. rész
• Sepsi László: Szent kocsmák Lawrence Block
• Sepsi László: Szent kocsmák Lawrence Block
• Teszár Dávid: Kutyaélet Michael R. Roskam: Piszkos pénz
• Teszár Dávid: Kutyaélet Piszkos pénz
• Soós Tamás Dénes: Jelenetek egy házasságból 2.0 David Fincher: Holtodiglan
• Soós Tamás Dénes: Jelenetek egy házasságból 2.0 Holtodiglan
GIALLO
• Csiger Ádám: A kameraman, aki túl sokat tudott Mario Bava (1914-1980)
• Csiger Ádám: A kameraman, aki túl sokat tudott Mario Bava
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az aranykor igézetében Neogiallo
NEO-NOIR
• Hegedüs Márk Sebestyén: Az aranykor igézetében Neogiallo
GIALLO
• Sepsi László: Zombiesztétika A modern horror mesterei: Lucio Fulci & George A. Romero
• Sepsi László: Zombiesztétika A modern horror mesterei: Fulci & Romero
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Szemben a közösséggel Cinefest
• Gáncsor Kármen: Lélekvesztők BIDF
• Gáncsor Kármen: Lélekvesztők BIDF
HATÁRSÁV
• Szalay Dorottya: Tér-iszony Életre kelt (film) kísérletek
• Szalay Dorottya: Tér-iszony Életre kelt (film) kísérletek
MAGYAR MŰHELY
• Horeczky Krisztina: A túlhordott gyerek Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Horeczky Krisztina: A túlhordott gyerek Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Forgács Iván: A Neoplantától Budapestig Határon túli magyar film: Vajdaság
• Forgács Iván: A Neoplantától Budapestig Határon túli magyar film: Vajdaság
• Soós Tamás Dénes: „Már nincs állandó kézjegyünk” Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
• Soós Tamás Dénes: „Már nincs állandó kézjegyünk” Beszélgetés Pohárnok Gergellyel
KRITIKA
• Muhi Klára: Hová szökik a menyasszony? Török Ferenc: Senki szigete
• Muhi Klára: Hová szökik a menyasszony? Senki szigete
• Baski Sándor: Itt vannak VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
• Baski Sándor: Itt vannak Reisz Gábor: VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan
• Varró Attila: Kétarcú memoár Egy szerelem története: Férfi/Nő
• Varró Attila: Kétarcú memoár Ned Benson: Egy szerelem története 1-2.
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Camille kétszer

Kovács Kata

Camille redouble – francia, 2012. Rendezte: Noémie Lvovsky. Írta: Maud Ameline, Pierre-Olivier Mattei és Florence Seyvos. Kép: Jean-Marc Fabre. Zene: Joseph Dahan. Szereplők: Noémie Lvovsky (Camille), Samir Guesmi (Eric), Judith Chemla (Josepha), Yolande Moreau (Anya). Gyártó: F Comme Film. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 115 perc.

A Franciaországban népszerű rendező-író-színésznő Noémie Lvovsky a Camille-jal Francis Ford Coppola Előre a múltba című filmjét játssza újra: a középkorú címszereplőnő éppen válni készül, amikor váratlanul negyed századdal és egy elrontott élettel korábban ébred fel egykori tinédzserszobájában. A komédia talán a lehető leglaposabb műfaji választás a szóban forgó történet elmondására, és bár Coppola még ezzel együtt is üde és szórakoztató filmet készített 1986-ban, az időt ugyanekkorra visszacsévélő Camille-ról már nem mondhatunk el hasonlóakat.

A francia közönségfilm örökzöldjeivel, filmes veteránok cameóival (Jean-Pierre Léaud és Mathieu Almaric) és néhány nosztalgia-slágerrel (99 Luftballon, Walking on Sunshine, Lvovsky énekes-táncos produkciójának kíséretében) kitömött Camille nem más, mint egy szeretnivaló, szomorúan piálgató nő története, aki a játékidő kilencvenöt százalékában időutazik, bizarr ismeretségeket köt, a tinédzser haverjaival lóg és megpróbál jobb döntéseket hozni, mint egyszer már végigélt ifjúságában. Az időcsavaron és a „kétszer ugyanabba a folyóba” dilemmán is elmereng, ám a film mintha fekete lyukként nyelne el olyan drámai fordulópontokat, mint édesanyjának ismételt elvesztése és a sors kegyetlen megmásíthatatlanságának felismerése. Nyilvánvaló, hogy Franciaországban nem megy ki a divatból a szentimentális pillanatokkal és abszurd helyzetekkel tarkított, elbűvölőnek szánt retró-komédia (lásd Julie Delpy 2011-es rendezését) – ezek közé tartozik Lvovsky neves francia díjátadókon megfordult mozija is, de a külföldi fesztiválok és kritikusok visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy a Camille még a bárdolatlan önirónia és a filmtörténeti kikacsintások dacára is kevés élvezeti értékkel bír a franciául nem beszélők jelentős része számára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11418