KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/október
MAGYAR HOLOCAUST
• Gelencsér Gábor: Láthatatlan történet Magyar film és a holokauszt
• Báron György: Egyszer volt... Magyar dokumentumfilmek a holocaustról
MAGYAR MŰHELY
• Harmat György: Ha a szellem szabad Első és utolsó filmek
• Varga Balázs: Hét az egyben Szabadesés
• Erdélyi Z. Ágnes: Az új hullám édes könnyűsége Beszélgetés Török Ferenccel
• Sipos Júlia: Riksaláz Beszélgetés Somogyvári Gergővel
EASTPLOITATION
• Sághy Miklós: Eastploitation Kelet-európai leánykereskedelem
• Margitházi Beja: Lassú gyors Viktória – A zürichi expressz
SÖTÉT BŰNÖK
• Baski Sándor: A lazaság romantikája Elmore Leonard bűnregényei
• Varró Attila: A negatív tér Klasszikus noir képregények
• Kovács Marcell: Az örök város Sin City: Ölni tudnál érte
• Roboz Gábor: Orvos a műtőasztalon Ray Donovan
• Sepsi László: Elveszve Európában Kétarcú január
SZÉP ÚJ VILÁGOK
• Sándor Anna: Szép új világ – ősi hagyomány Tini-disztópiák
• Jankovics Márton: Sokadik nekifutás Az útvesztő
• Andorka György: Belső űr A zéró elmélet
BACALL
• Horeczky Krisztina: A szövetséges Lauren Bacall (1924-2014)
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – II. rész
• Kránicz Bence: Játszd újra, Semih! Török remake
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Brit szkript Edinburgh
• Kovács Bálint: A kísérlet száma Wroclaw
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Lemenni a térképről Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
• Alföldi Nóra: Szelíd teremtés Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása
KRITIKA
• Báron György: A jólét peremén Két nap, egy éjszaka
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

George Gerbner: A média rejtett üzenete

Kultúroptimizmus

Pápai Zsolt

Bevezető egy közel fél évszázados kutatómunka eredményeibe. A magyar származású George Gerbner tanulmánykötete.

 

A médiaelmélet klasszikusai könyvkiadásunk elmúlt évekbeli apróbb sikerei ellenére változatlanul hiánycikknek számítanak: nemcsak a magyarul hozzáférhető alapművek száma csekély, a tudomány legkiválóbbjainak munkássága is többnyire fehér folt a tárggyal magyarul foglalkozni kívánók előtt. A magyar származású George Gerbner a médiaelmélet egyik nagy reformere és idolja, tanulmányok ezreivel és egy, a médiakutatásban alapvető módszer kidolgozásával a háta mögött, munkáival azonban ugyanúgy mostohán bánt a hazai könyvkiadás, mint sok más tudóséval. A hiány pótlására jelent meg a karcsú – alig 160 oldalas – kötet, mely kis terjedelme ellenére átfogó képet nyújt Gerbner eddigi munkásságáról.

Noha A média rejtett üzenete válogatott tanulmányokat tartalmaz, a válogatás szempontjait ezúttal nemcsak nem illik, de nem is igen lehet bírálat alá venni. Reprezentatív kötetről van szó, amelynek anyagát maga a szerző állította össze, kifejezetten a magyar olvasók számára. Gerbner professzor figyelembe vette, hogy eleddig egyetlen önálló kötete sem jelent meg nálunk, ezért olyan tárgykörök szerint csoportosította az anyagot, amelyek munkásságának keresztmetszetét nyújtják. A könyv egyfajta bevezetőként fogható fel egy közel fél évszázados kutatómunka eredményeivel való megismerkedéshez. Nyolc tanulmánya között szerepel a médiaerőszak kérdéskörét körüljáró dolgozat, az etnikai, nemi és szociális kisebbségek, illetve a szellemi vagy fizikai értelemben hátrányos helyzetűek médiareprezentációját tárgyaló szöveg, a televízió káros hatásait elemző írás, a szenvedélybetegségeket indukáló legális drogok tévében történő reklámozásával kapcsolatos értekezés, továbbá a Gerbner által a média közvetítette értékek rendszerezésére kidolgozott egzakt eljárásmód, a kultivációs elemzés módszertani leírását nyújtó hosszabb cikk.

A világos, tiszta stílusban megírt és szabatos fordításban tálalt szövegek mindegyikének kiindulópontja, hogy a tömegkommunikációs eszközök fejlődése csak látszólag járt a választási lehetőségek megnövekedésével, valójában az alternatívák beszűkülését eredményezte. Mindennek a médiumok néhány mamutvállalat kezében történő koncentrálódása, illetve a fogyasztók restsége a legfőbb oka. Mivel utóbbiak a már megszokottat preferálják az újjal szemben, ezért a médiatulajdonosok a műsorok egyneműsítésének fokozásában érdekeltek, és a folyamatosan növekvő kínálat álcájában mindinkább sematizálódó tartalmat nyújtanak. Az uniformizálódó társadalom legfőbb hatótényezője a már a szocializáció kezdetétől jelen lévő, és a legszélesebb rétegekhez szóló televízió, mely rendkívül leegyszerűsített, állandó és gyors rögzülésük után csak nagyon nehezen megváltoztatható elképzeléseket nyújt a világról a közönségének. A médiaszövegek tanulmányozásával épp e fogyasztókról tudhatunk meg sokat: „a média rejtett üzenete” a társadalomról szól.

George Gerbner nézetei sokszor radikálisak, így helyenként természetesen vitathatóak is. Nyilvánvaló például, hogy – ellentétben azzal a megállapítással, miszerint „a kisebbségek nem születnek, hanem [a médiamunkások] csinálják őket” – a társadalom hátrányos helyzetű rétegeivel szembeni előítéletekért nem kizárólag a média a felelős, noha nagy szerepe van ezen előítéletek konzerválásában (Szerepek és sorsok a televízió világában). Továbbá minden zseniális felismerése mellett az a gondolatmenet sem tűnik megnyugtatóan egyértelműnek, amelynek végkövetkeztetése szerint a médiában teret hódító erőszak csupán egy maroknyi kisebbség igényeit elégíti ki (Erőszak a képernyőn: Következmények és veszélyek). Lehet bírálni az egyes pontokon sarkosnak tetsző állításokat, viszont tény, hogy a professzor nézeteinek alapját az ember mentálhigiéniai, illetve lelki kondíciója feletti aggodalom képezi, és e kérdésekről beszélve semmit sem állhat kevésbé, mint a virágnyelven fogalmazást.

George Gerbnert sokan a kultúrpesszimizmus egyik apostolaként emlegetik, ez a címkézés azonban nem helyénvaló. Mi több, Gerbner a látszat ellenére alapvetően optimista. Ezt ékesen jelzi az általa 1993-ban a „kulturális környezetvédelem” ügyének szolgálatára életre hívott civil kezdeményezés (Cultural Environment Movement), amelynek célja rövidtávon a globalizálódó médiapiac és a homogenizálódó szabványkínálat káros következményeire való figyelemfelhívás, hosszú távon pedig a médiakonglomerátumok működését „nézettség” fedőnéven irányító mohó démon részéről elhazudott valódi alternatívák felvillantásával a tömegkommunikációs eszközök közötti demokrácia kimunkálása. Kevés nagyobb tekintélyű és elkötelezettebb híve van a tisztességes tájékoztatás megteremtésének, mint ez a hamarosan kilencvenedik életévébe lépő kicsi, mérges öregúr, akinek ugyan a jelennel szemben nincsenek illúziói, de a jövőbe és az emberi kultúra önregeneráló képességébe vetett hite töretlen.

 

Osiris Kiadó – MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2002

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2683