KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/október
MAGYAR HOLOCAUST
• Gelencsér Gábor: Láthatatlan történet Magyar film és a holokauszt
• Báron György: Egyszer volt... Magyar dokumentumfilmek a holocaustról
MAGYAR MŰHELY
• Harmat György: Ha a szellem szabad Első és utolsó filmek
• Varga Balázs: Hét az egyben Szabadesés
• Erdélyi Z. Ágnes: Az új hullám édes könnyűsége Beszélgetés Török Ferenccel
• Sipos Júlia: Riksaláz Beszélgetés Somogyvári Gergővel
EASTPLOITATION
• Sághy Miklós: Eastploitation Kelet-európai leánykereskedelem
• Margitházi Beja: Lassú gyors Viktória – A zürichi expressz
SÖTÉT BŰNÖK
• Baski Sándor: A lazaság romantikája Elmore Leonard bűnregényei
• Varró Attila: A negatív tér Klasszikus noir képregények
• Kovács Marcell: Az örök város Sin City: Ölni tudnál érte
• Roboz Gábor: Orvos a műtőasztalon Ray Donovan
• Sepsi László: Elveszve Európában Kétarcú január
SZÉP ÚJ VILÁGOK
• Sándor Anna: Szép új világ – ősi hagyomány Tini-disztópiák
• Jankovics Márton: Sokadik nekifutás Az útvesztő
• Andorka György: Belső űr A zéró elmélet
BACALL
• Horeczky Krisztina: A szövetséges Lauren Bacall (1924-2014)
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – II. rész
• Kránicz Bence: Játszd újra, Semih! Török remake
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Brit szkript Edinburgh
• Kovács Bálint: A kísérlet száma Wroclaw
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Lemenni a térképről Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
• Alföldi Nóra: Szelíd teremtés Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása
KRITIKA
• Báron György: A jólét peremén Két nap, egy éjszaka
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Karib-tenger kalózai

Vaskó Péter

 

Föltámadott a tenger, a kalózok tengere! A kalózfilm tetszhalott zsánere, mely különösen a ’40-es, ’50-es években élte virágkorát, jelentem, újjáéledt! Mégpedig akció-vígjáték formában lightos zombi-beütéssel: az A Karib-tenger kalózai a klasszikus Kincses sziget tematikát jó arányérzékkel ötvözi humorral és olyan horror-klasszikusokból vett idézetekkel, mint A köd vagy az Evil Dead 3. részének csontváz-burleszkje.

Barbossa kapitány (Geoffrey Rush) kalózhajóját, a Fekete gyöngyöt, pusztító átok sújtja, amelyet csak véráldozattal lehet feloldani. Ehhez hozzávalónak éppen hősünk, Turner kovácsinas (Orlando Bloom, alias Legolas) szerelmét Elizabeth Swannt (Keira Knightley) szemeli ki. Turner a mentőakcióhoz váratlan segítségre lel a rummérgezéstől és napszúrástól kissé kótyagos, foglalkozása szerint exkalóz, Sparrow kapitányban (Johnny Depp), és együtt vágnak neki, hogy a rosszcsont Barbossa koszos körmérre nézzenek.

A közelmúlt kalózos kísérletei, mint Roman Polanski Kalózokja vagy Renny Harlin Cutthroat Islandje, még elvéreztek, most azonban a rendező Gore Verbinskinek (A mexikói, A kör) romantika és humor, kincs és lábszárcsontok olyan szerencsés találkozását sikerült megteremtenie, amely a filmes listák élére katapultálta filmjét. És joggal: a mese működik, a helyszínek, kosztümök és díszletek kifogástalanok, a poénok ülnek, a színészek, különösen Johnny Depp és Rush, remekelnek. Az ötletekben való tobzódás és a rendezés felszabadultsága az egykori új-Hollywood legszebb napjait idézi.

A rendező és a híresen effektmániás producer (Jerry Bruckheimer) egyes jelenetekben gazdagon, de szerencsére nem feltétlen hódolattal áldoznak az utóbbi időben egyre jobban imádott nagy Pixel-démonnak. A digitális trükköket ízléssel és mértékkel adagolják, így látvány és színészi játék nem konkurálnak, mint inkább szerencsésen kiegészítik egymást, megadva minden nézői rétegnek a magáét.

Homlokpántos Szándokán, a maláji csáklyamester után („tenger tigrise, támad a banda”) jó eséllyel az A Karib-tenger kalózai lehet a következő családi kalóz-kult idehaza. Aki kihagyja, kiszúr magával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2217