KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/október
MAGYAR HOLOCAUST
• Gelencsér Gábor: Láthatatlan történet Magyar film és a holokauszt
• Báron György: Egyszer volt... Magyar dokumentumfilmek a holocaustról
MAGYAR MŰHELY
• Harmat György: Ha a szellem szabad Első és utolsó filmek
• Varga Balázs: Hét az egyben Szabadesés
• Erdélyi Z. Ágnes: Az új hullám édes könnyűsége Beszélgetés Török Ferenccel
• Sipos Júlia: Riksaláz Beszélgetés Somogyvári Gergővel
EASTPLOITATION
• Sághy Miklós: Eastploitation Kelet-európai leánykereskedelem
• Margitházi Beja: Lassú gyors Viktória – A zürichi expressz
SÖTÉT BŰNÖK
• Baski Sándor: A lazaság romantikája Elmore Leonard bűnregényei
• Varró Attila: A negatív tér Klasszikus noir képregények
• Kovács Marcell: Az örök város Sin City: Ölni tudnál érte
• Roboz Gábor: Orvos a műtőasztalon Ray Donovan
• Sepsi László: Elveszve Európában Kétarcú január
SZÉP ÚJ VILÁGOK
• Sándor Anna: Szép új világ – ősi hagyomány Tini-disztópiák
• Jankovics Márton: Sokadik nekifutás Az útvesztő
• Andorka György: Belső űr A zéró elmélet
BACALL
• Horeczky Krisztina: A szövetséges Lauren Bacall (1924-2014)
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – II. rész
• Kránicz Bence: Játszd újra, Semih! Török remake
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Brit szkript Edinburgh
• Kovács Bálint: A kísérlet száma Wroclaw
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Lemenni a térképről Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
• Alföldi Nóra: Szelíd teremtés Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása
KRITIKA
• Báron György: A jólét peremén Két nap, egy éjszaka
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kertész titka

Jankovics Márton

(Rosemari) – norvég-dán-német, 2016. Rendezte és írta: Sara Johnsen. Kép: Hélène Louvart, Erik Wilson. Zene: Nikolaj Torp Larsen. Szereplők: Ruby Dagnall (Rosemari), Kristian Fjord (Jim), Laila Goody (Hilde), Tommy Kenter (Klaus Dreyer). Gyártó: 4 1/2 Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.

 

A sötét rejtélyekkel és bizarr családtörténetekkel teli skandináv krimi az egyik legfőbb kulturális exportcikké vált a térségben, így nem meglepő, hogy a norvég Sara Johnsen filmjének kissé hatásvadász módon kiválasztott magyar címe is ezt a vonulatot igyekszik meglovagolni. Erre az áthallásra persze van is némi alapja a forgalmazónak, hisz A kertész titkában nincs hiány a szereplők múltjában lapuló titkokból, fura családmodellből és országhatárokon átívelő nyomozásból sem. Ám mindez teljesen nélkülözi a bűnügyi jelleget, és krimi helyett inkább egy édes-bús, vígjátéki elemeket sem nélkülöző identitásdráma keretében kerülnek napfényre a régi, szőnyeg alá söpört történetek.

A cselekmény középpontjában egy újságírónő áll, aki a lagziján bukkan rá egy frissen született csecsemőre a helyi hotel mosdójában. 16 évvel később felbukkan egy különösen viselkedő kamaszlány, akivel hamar egymásra ismernek, és a vér szerinti szülők keresésére indulnak. A kertész titka nem hagy kétséget afelől, hogy a valósággal való szembenézés ugyan mindig fájdalmas, ám egyben esélyt is ad a lelki sebek gyógyulására és a megbocsájtásra. Johnsen már korábbi filmjeiben is foglalkozott az örökbefogadás traumájával, a Nagykutyában például egy különböző családokhoz adoptált testvérpár kései egymásra találását mutatta be. Akárcsak ott, a nagy felismerés itt is feje tetejére állítja a szereplők világát, amelyben így újra rendet kell teremteniük. A film extrém körülmények között vizsgálja a szokásos kamaszkori önkeresést, tovább emelve ezzel a coming of age történetek alapvető tétjét. Johnsen érzékenyen és többnyire hitelesen építi föl a feszültséget a film folyamán, kár, hogy a végére megijed, és az epilógusban minden konfliktust beleolvaszt a happy endek erőszakosan optimista, problémátlan világába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13255