KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/október
MAGYAR HOLOCAUST
• Gelencsér Gábor: Láthatatlan történet Magyar film és a holokauszt
• Báron György: Egyszer volt... Magyar dokumentumfilmek a holocaustról
MAGYAR MŰHELY
• Harmat György: Ha a szellem szabad Első és utolsó filmek
• Varga Balázs: Hét az egyben Szabadesés
• Erdélyi Z. Ágnes: Az új hullám édes könnyűsége Beszélgetés Török Ferenccel
• Sipos Júlia: Riksaláz Beszélgetés Somogyvári Gergővel
EASTPLOITATION
• Sághy Miklós: Eastploitation Kelet-európai leánykereskedelem
• Margitházi Beja: Lassú gyors Viktória – A zürichi expressz
SÖTÉT BŰNÖK
• Baski Sándor: A lazaság romantikája Elmore Leonard bűnregényei
• Varró Attila: A negatív tér Klasszikus noir képregények
• Kovács Marcell: Az örök város Sin City: Ölni tudnál érte
• Roboz Gábor: Orvos a műtőasztalon Ray Donovan
• Sepsi László: Elveszve Európában Kétarcú január
SZÉP ÚJ VILÁGOK
• Sándor Anna: Szép új világ – ősi hagyomány Tini-disztópiák
• Jankovics Márton: Sokadik nekifutás Az útvesztő
• Andorka György: Belső űr A zéró elmélet
BACALL
• Horeczky Krisztina: A szövetséges Lauren Bacall (1924-2014)
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – II. rész
• Kránicz Bence: Játszd újra, Semih! Török remake
FESZTIVÁL
• Simor Eszter: Brit szkript Edinburgh
• Kovács Bálint: A kísérlet száma Wroclaw
FILM / REGÉNY
• Vajda Judit: Lemenni a térképről Reif Larsen: T. S. Spivet különös utazása
• Alföldi Nóra: Szelíd teremtés Jean-Pierre Jeunet: T. S. Spivet különös utazása
KRITIKA
• Báron György: A jólét peremén Két nap, egy éjszaka
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Élni és meghalni Los Angelesben

Soós Tamás Dénes

To Live and Die in L.A. – amerikai, 1985. Rendezte: William Friedkin. Szereplők: William L. Petersen, Willem Dafoe, John Torturro. Forgalmazó: MGM/UA. 111 perc.

Ilyen lett volna A francia kapcsolat, ha Friedkin a nyolcvanas években rendezi: piros-zöld betűs, ízléstelen főcím, elektronikus dobhangzással büntetett, szintetizátor-vezérelt soundtrack és a hekusfilm aranykorának megágyazó karakterábrázolási közhelyek („Túl öreg vagyok már ehhez a szarhoz”). Ám a külcsín és a Miami Vice-áthallások mögött az Élni és meghalni Los Angelesben ugyanúgy morálisan ambivalens főhőst mozgató, autósüldözés-történelmet író, az amerikai bűnváros koszszürke realitásába ágyazott Friedkin-mű, mint az Oscar-díjakkal kidekorált Francia kapcsolat volt. A túlpörgő, mániákus zsaruk működésmódját számos munkájában állhatatosan kutató direktor ezúttal a pénzhamisítók világát dokumentálja olyan precizitással, mint anno az internacionális drogügyletekét. Olyannyira, hogy az amatőr művészként és profi pénzhamisítóként dolgozó Masterst üldöző Chance és Vukovich jardduó történetében metafora-szintre emeli a hamisítást. Nem csak a thriller kötelező érvényű átverései, hanem a meghasonuló jellemek terén is: L.A. utcáin rendőr és pénzhamisító, FBI-ügynök és strip-klub előadó mind maszkot visel (érdemes figyelni Masters nőjének nemi identitásváltozásait), a privát bosszújáért bárkin áttörtető főhős pedig Masters tükörképévé torzul.

Ugyan néhány fordulata kifejezetten rosszul öregedett (lásd a John Torturro által játszott gengszter szabadulását), szürreális atmoszférája, Willem Dafoe perverz gonosz-alakítása és a finálé csattanója mind a nyolcvanas évekbeli zsarufilm egyik véres gyémántjává avatják a művet. A zsernyákfilm-toposzokat óvatosan felborító alkotás akkor sem lett volna jobb, ha a zsánerrevízióiról és kétélű karakterportréiról hírhedt hetvenes években készül.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11669