KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/szeptember
A NAGY HÁBORÚ (1914-1918)
• Fáber András: Az őskatasztrófa Francia filmek az első világháborúról
• Schreiber András: Nyugaton a helyzet Németek az első világháborúban
• Takács Ferenc: A régi hazugság Angolszász filmek az első világháborúról
• Szekfü András: „E filmeknek csak ürügy a háború” Beszélgetés Ormos Máriával
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Kata: Az elit klub felrobbantása Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Szíjártó Imre: Köszönik, lehetnének jobban Határon túli magyar film: Szlovákia
FILMISKOLA
• Grunwalsky Ferenc: Tükör előtt A filmszínészek képzéséről
HOLLYWOODI CSILLAGOK
• Orosdy Dániel: Mindenki álomgyára Hollywoodi önvizsgálat
• Varró Attila: Családi paraziták Térkép a csillagokhoz
SZEXTÉTIKA
• Kelecsényi László: A képmás és a modellje Sylvia Kristel: Meztelenül
• Veress József: Szex a vásznon Kelecsényi László: Filmszextétika
ÉLETKÉPEK
• Margitházi Beja: Átkeretezett életek Michael Apted: Up
• Szabó Ádám: Mikor a gyermek gyermek volt Sráckor
TÖRÖK FILM 100
• Barkóczi Janka: A Zöld Fenyő örökösei 100 éves a török film – I. rész
• Gyenge Zsolt: A távolság poétája Nuri Bilge Ceylan
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Élet a halál után Misztikus melodrámák
• Pernecker Dávid: A bűnhődés senkiföldjén Rectify
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Nem az a háború John Le Carré: Az üldözött
KRITIKA
• Czirják Pál: „És íme, remekül van a fiú” Zomborácz Virág: Utóélet
• Soós Tamás Dénes: Muszklimítoszok Hercules-filmek
MOZI
• Vajda Judit: Michel Houellebecq elrablása
• Varga Balázs: Ida
• Kovács Kata: Az élet ízei
• Csiger Ádám: A csodabogár
• Árva Márton: Az ígéret földje
• Baski Sándor: Heli
• Andorka György: Lucy
• Varga Zoltán: Oculus
• Kránicz Bence: The Expendables - A feláldozhatók 3.
• Sepsi László: A galaxis őrzői
• Varró Attila: Tini nindzsa teknőcök
• Kovács Marcell: A vihar magja
DVD
• Pápai Zsolt: Muhammad Ali a Legfelsőbb Bíróság ellen
• Czirják Pál: Másfélmillió lépés Magyarországon
• Kránicz Bence: A másik csaj
• Géczi Zoltán: Műkincshajsza
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Szuperhősök áradata PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tangó és tulipán

Vajda Judit

 

A Tangó és tulipán többször is megviccel minket, miközben nézzük. A film olyan turistavígjátéknak indul, mint a Ha kedd van, akkor ez Belgium, majd a turistacsoportból egy figurát kiemelve az ő road movie-jaként folytatódik, hogy végül romantikus film legyen belőle.

Főhősünk Rosalba, egy középkorú pescarai háziasszony (ez is üdítő újdonság, melyet a feministák nyilván üdvözölni fognak), aki – miután egy kirándulás során egyszerűen ottfelejtik egy országúti kávézóban – úgy dönt, inkább hazaindul autóstoppal, hogy legyen egy szabad napja. Ám a sors úgy akarja, hogy Velence felé vegye az irányt, és mivel még úgysem járt ott soha, szervez egy kis magánkiruccanást – férj és gyerekek nélkül.

A címszereplő ellentétpár feminin fele, a tulipán Rosalbát jelképezi, aki Velencébe érkezvén egy öreg anarchista virágárusnál vállal munkát. Az eredeti cím szerinti kenyér pedig egy férfit szimbolizál, aki munkájánál fogva gyakran kerül kapcsolatba a kenyérrel, amikor pincérként a vendégek elé teszi, és aki a nőnek is minden reggel előkészít egy darab kenyeret az egyéb finomságok mellett. Rosalba ugyanis Fernandónál, egy igen-igen választékos beszédű férfinál talál szállást, akivel – ez ugye nem túl meglepő – egymásba szeretnek.

Van-e joga egy férjes, többgyerekes anyának új életet kezdeni, vagy első lépésként például fiatalkora hangszerén, tangóharmonikán játszani, önálló keresetre szert tenni, és végül – közel az ötvenhez – beleszeretni valakibe? Ezt az énkereső mesét Silvio Soldini 2000-ben (!) készült műve sok humorral, érzelemmel, néhány abszurd jelenettel és – ahogy azt az olasz filmektől megszokhattuk – sok bolondos alakkal ábrázolja.

Az epilógusként a film végére toldott jelenet pedig (ami lehet álom vagy képzelgés, de lehet valóság is) a kőkemény realistákat talán fanyalgásra készteti, de a romantikusoknak és a feministáknak mindenképpen tetszeni fog.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8295