KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/augusztus
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: Rokon a humuszban Provincia
A NAGY HÁBORÚ (1914-1918)
• Andorka György: Állóháború, mozgófénykép A Nagy Háború filmjei
• Gelencsér Gábor: Mesék a hátországból Első világháborús játékfilmek
• Szekfü András: Hallgatásra ítélve Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 2. rész
• Kelecsényi László: A tehetség nem akadály Tolnay Klári 100
• Mészáros Márton: A sötét erdőben Beszélgetés Mátyássy Áronnal
HOLLYWOODI KOLOSSZUS
• Huber Zoltán: A siker ára Mi lesz veled blockbuster?
• Géczi Zoltán: A nyugati fellegvár ostroma Ázsiai filmpiac
• Sepsi László: Ismétlési kényszer A blockbuster-széria
LATIN LIDÉRCNYOMÁS
• Árva Márton: Csatatéren Mexikói drogháború
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tündérmérgek Carlos Enrique Taboada
• Varró Attila: Éjfekete Mexikói noir horror
• Harmat György: A diktatúra diszkrét charme-ja Lénárt András: A spanyol film a Franco-diktatúrában
KÖNYV
• Murai András: A Bergman-univerzum Györffy Miklós: Mágia és mesterség
• Vajda Judit: Mindent a melodrámáról Stőhr Lóránt: Keserű könnyek
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Éjfélkor Erdélyben Kolozsvár – TIFF
• Kovács Kata: Nagyravágyás helyett Magyar rövidfilm: ELTE
• Baski Sándor: Újrajátszott traumák A kivégzés
KRITIKA
• Jankovics Márton: Barangolás Átokföldjén Országúti bosszú
• Schreiber András: Vérmocskos igazságérzet Kohlhaas Mihály
MOZI
• Margitházi Beja: Az utolsó éjszaka Párizsban
• Kovács Kata: A házmester
• Forgács Nóra Kinga: Carmina megoldja
• Parádi Orsolya: Szerelemre hangszerelve
• Vajda Judit: Micsoda nők!
• Baski Sándor: A közös szenvedély
• Kránicz Bence: Szuper-Hipochonder
• Sepsi László: 22 Jump Street – A túlkoros osztag
• Varró Attila: Távozz tőlem, Sátán!
• Baski Sándor: Róma körül
DVD
• Gelencsér Gábor: Szívzűr
• Kránicz Bence: Budapesti tavasz
• Soós Tamás Dénes: The Killer Inside Me
• Bocsor Péter: A harag tüze
• Pápai Zsolt: Gyilkos iroda
• Pápai Zsolt: Mandela: Hosszú út a szabadságig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Sin City

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálhajó

Takács Ferenc

 

Science fiction film, mégpedig a komolyabbik fajtából, hiába is próbálják magyarországi forgalmazói már a címadással is lefokozni: a Halálhajó lopott cím, könyvolvasóknak a Traven-regényt (és a belőle készült filmet!) idézi, s jó esetben is legfeljebb valami ponyvalantit ígér, míg az eredeti event horizon, azaz „eseményhorizont” a mai kozmofizika (Nagy Bumm, gravitációs kollapszus, fekete törpék és társaik) egyik gyakran használt szakkifejezése, a modern fizikai világkép végső misztériumaira irányítja a néző képzeletét.

Komoly film abból a szempontból is, hogy a mai stift-mozi folklorisztikus közkincstárában hová nyúl és mit kölcsönöz ki onnan a rendező. A Halálhajó az első Alien-film (akkor még igen szokatlan) űr-naturalizmusával indít, majd amikor témájához elérkezik, bevallva-bevallatlanul Tarkovszkij Solarisára ad variációt: a világ végét megjárt és sokáig elveszettnek vélt Eseményhorizont nevű űrhajó élőlényként tért vissza a túlnanról, s a fedélzetére érkező földi mentőosztag tagjait bűneik és mulasztásaik elfojtott emlékeivel szembesíti, a bennük lakozó pokol bugyrait nyitja fel számukra.

S nem csupán lelkileg, hanem kozmofizikai értelemben is az inferno kapujába visz el a film. A téridőt összehajtogatni képes gravitációs hajtómű ugyanis – mint lassan kiderül – a pokol kapuját üzemelteti: aki a közelébe kerül, azt a maga külön lelki poklából a nagy és közös Pokolba viszi, valahová a kozmoszon túlra. A film páratlanul látványos módon, a mai digitális special effect-technika minden trükkjét bevetve vezényli le önnön vizuális és dramaturgiai átmenetét a technikából a teológiába, az űrmunka ismerős és unott rutinvilágából a pszicho-horror totális kárhozatába: a néző egy huszonegyedik századi filmiparos-Dante pokol-vízióját veheti szemügyre. (Persze ha bírja cérnával: a vetítésen edzett retinájú filmátvevők takarták el szemüket a leginfernálisabb pillanatokban.)

Hogy a (naivságában is komoly) téma csupán ürügy a horrorban való tobzódásra, vagy az időnként valóban már-már az elviselhetetlenségig telített horrorlátványosságok a maguk gyilkosan erőteljes módján is a témát szolgálják, ezen talán lehet vitatkozni. De mindez nem változtat a tényen: a scifi-rajongók és a pszichohorror-hívők egy újabb – hogyan is hívjuk magyarul? – cult movieval lettek gazdagabbak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1727