KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/augusztus
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: Rokon a humuszban Provincia
A NAGY HÁBORÚ (1914-1918)
• Andorka György: Állóháború, mozgófénykép A Nagy Háború filmjei
• Gelencsér Gábor: Mesék a hátországból Első világháborús játékfilmek
• Szekfü András: Hallgatásra ítélve Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 2. rész
• Kelecsényi László: A tehetség nem akadály Tolnay Klári 100
• Mészáros Márton: A sötét erdőben Beszélgetés Mátyássy Áronnal
HOLLYWOODI KOLOSSZUS
• Huber Zoltán: A siker ára Mi lesz veled blockbuster?
• Géczi Zoltán: A nyugati fellegvár ostroma Ázsiai filmpiac
• Sepsi László: Ismétlési kényszer A blockbuster-széria
LATIN LIDÉRCNYOMÁS
• Árva Márton: Csatatéren Mexikói drogháború
• Hegedüs Márk Sebestyén: Tündérmérgek Carlos Enrique Taboada
• Varró Attila: Éjfekete Mexikói noir horror
• Harmat György: A diktatúra diszkrét charme-ja Lénárt András: A spanyol film a Franco-diktatúrában
KÖNYV
• Murai András: A Bergman-univerzum Györffy Miklós: Mágia és mesterség
• Vajda Judit: Mindent a melodrámáról Stőhr Lóránt: Keserű könnyek
FESZTIVÁL
• Csiger Ádám: Éjfélkor Erdélyben Kolozsvár – TIFF
• Kovács Kata: Nagyravágyás helyett Magyar rövidfilm: ELTE
• Baski Sándor: Újrajátszott traumák A kivégzés
KRITIKA
• Jankovics Márton: Barangolás Átokföldjén Országúti bosszú
• Schreiber András: Vérmocskos igazságérzet Kohlhaas Mihály
MOZI
• Margitházi Beja: Az utolsó éjszaka Párizsban
• Kovács Kata: A házmester
• Forgács Nóra Kinga: Carmina megoldja
• Parádi Orsolya: Szerelemre hangszerelve
• Vajda Judit: Micsoda nők!
• Baski Sándor: A közös szenvedély
• Kránicz Bence: Szuper-Hipochonder
• Sepsi László: 22 Jump Street – A túlkoros osztag
• Varró Attila: Távozz tőlem, Sátán!
• Baski Sándor: Róma körül
DVD
• Gelencsér Gábor: Szívzűr
• Kránicz Bence: Budapesti tavasz
• Soós Tamás Dénes: The Killer Inside Me
• Bocsor Péter: A harag tüze
• Pápai Zsolt: Gyilkos iroda
• Pápai Zsolt: Mandela: Hosszú út a szabadságig
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI Sin City

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egyenesen át

Kránicz Bence

Flatliners – amerikai, 2017. Rendezte: Niels Arden Oplev. Írta: Ben Ripley. Kép: Eric Kress. Zene: Nathan Barr. Szereplők: Ellen Page (Courtney), Diego Luna (Ray), Nina Dobrev (Marlo), James Norton (Jamie), Kiersey Clemons (Sophia). Gyártó: Cross Creek Pictures / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

Nézzünk csak bele az 1990-es Egyenesen át tetszőleges jelenetébe! A kezdő képsorokon Kiefer Sutherland arca fürdik hajnali fényben, később narancssárga és kék színezi a képeket, metrógőz borítja az utcákat. És akkor még nem is beszéltünk a halálközeli élmények vízióiról, amelyeket orvostanhallgató hőseink átélnek, miután extrém sportból a klinikai halálba hajszolják magukat és egymást. Jan de Bont kameráján keresztül az együgyű tinihorror-történet expresszionista látomássá változott, de érezni a túlzás iróniáját, mintha az alkotók nemcsak a nézőt, de magukat is jól elszórakoztatták volna a kicsapongó, barokkos vizualitással.

Az eredeti filmnek tehát volt stílusereje, így aztán kiváltképp fájdalmas a friss verzió bonctermi sterilitása. Az utóbbi években a horror műfaja biztosította Hollywoodnak a legmagasabb megtérülési rátákat, vagyis kevés pénzből is lehetett viszonylag sokat csinálni – idén a Tűnj el!, a 47 méter mélyen és az Az is bőven várakozásokon felül teljesített. Innen nézve kézenfekvő ötlet volt remake-elni Joel Schumacher filmjét, a svéd A tetovált lánnyal hollywoodi belépőt váltó Niels Arden Oplev pedig biztató rendezőjelöltnek tűnt. Mutatkozik is némi izgalmas különbség a két film nemzedékképe között: az eredeti hősei azért kóstolják meg a halált, mert úgy érzik, bármit megtehetnek – csak ezután kerülnek napvilágra az elnyomott gyerekkori traumák. Az új filmben a traumafeldolgozás igénye az első, az ötletgazda véletlenül sem hebrencs lázadó, hanem a világ súlyát cipelő kényszerfelnőtt. A folytatásra viszont csak lapos karakterek, elnyűtt horroreffektusok és ostoba fordulatok maradnak. Elődje legfőbb hibáját azonban korrigálja Oplev: végre akad egy önálló női figura, aki meri megélni ébredező szexualitását, majd felelősséget vállal múltbeli bűneiért. Kár, hogy nem ő a főhős.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13457