KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Képlet

Pápai Zsolt

Knowing – ausztrál, 2009. Rendezte: Alex Proyas. Írta: Ryne Douglas Pearson, Juliet Snowden és Stiles White. Kép: Simon Duggan. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Nicolas Cage (John), Chandler Canterbury (Caleb), Rose Byrne (Diana), Lara Robinson (Lucinda Embry / Abby Wayland), Nadia Townsend (Grace Koestler). Gyártó: Summit / Escape Artists / Goldcrest / Kaplan/Perrone / Wintergreen. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 121 perc.

 

A képlet nem szerencsés csillagzat szülötte: az egykor ígéretes pálya előtt álló Richard Kellyt (Donnie Darko) cserélték le a forgatás közben a szintén jobb napokat látott Alex Proyasra (A holló; Dark City). Talán a rendezőváltás magyarázza, hogy az utóbbi évek egyik legkülönösebb mozihibridje, legvalószerűtlenebb műfajkevercse készült el.

Prekognitív sci-fi, misztikus thriller és bibliai allúziókkal teli fantasy oltódik egymásba. 1959-ben az elemista Lucinda megír egy titokzatos számsort, amelyben száz százalékos találati aránnyal prognosztizálja a következő ötven év legpusztítóbb természeti katasztrófáit és terrorcselekményeit. A hosszú időre eltemetett, 2009-ben azonban előhantolt írás egy asztrofizikus birtokába jut, aki a számok jelentésének megfejtése közben ráébred, hogy három esemény még nem teljesült.

A képletbe több filmre elegendő ötlet zsúfolódott bele, de a kiindulópont kivételével egyik sem érdekes. Fokozza a zavart, hogy a drámai nagyjelenetek nem megrázóak, inkább megmosolyogtatóak (mint például az amúgy technikailag pazarul összerakott CGI-repülőbaleset a vadul hadonászó emberfáklyákkal); más jelenetek színei és grafikai megoldásai New Age-katalógusokat idéznek; Nicolas Cage-et pedig lehetetlen komolyan venni a világ – egészen pontosan: az emberi lét – megmentésén fáradozó asztrofizikusként.

A film jó részén alulmotiváltság, enerváltság, szellemtelenség érződik. Szerencsére a játékidő első felében néhány fordulat még csigázza a kíváncsiságot, ébren tartja az érdeklődést, és ez javít valamit a mérlegen. A befejezés viszont sajnos minden értelemben katasztrofális.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9862