KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az asszony az asszony / Alphaville

Pápai Zsolt

Une Femme est une femme – francia, 1961. Rendezte: Jean-Luc Godard. Szereplők: Anna Karina, Jean-Claude Brialy, Jean-Paul Belmondo. Forgalmazó: Caesar Film International. 81 perc; Alphaville – francia, 1965. Rendezte: Jean-Luc Godard. Szereplők: Eddie Constantine, Anna Karina. Forgalmazó: Caesar Film International. 99 perc.

 

Egy pihekönnyű musical-vígjáték és egy ólomsúlyú anti-sci-fi Godard első pályaszakaszának két ellenpólusán. Ég és föld a két film, de ugyanarról szólnak: Az asszony az asszony és az Alphaville is rendhagyó love story, azt bizonyítják, hogy minimum a Week-endig Godard – folytatólagosan hangsúlyozott intellektualizmusa ellenére – megátalkodottan szentimentális rendező volt.

Az asszony az asszony az egész karrier egyik leglezserebb munkája, laza csuklóval felskiccelt komédiaforma, amelynek kedélyességéhez csak a Külön banda néhány jelenete fogható. Az alibinek tetsző konfliktus – Angela gyermeket szeretne férjétől, de az húzódozik ettől, mire a lány egy házibarát oldalán keres vigasztalást – igazi jutalomjáték lehetőségét kínálja Anna Karina számára, de a valódi főszereplő Godard. Az asszony az asszony az egyik adu azok kezében, akik Godard-ban nem modernista, hanem a posztmodernt előlegező alkotót kívánnak látni: sérül tér és idő egysége (érdemes figyelni Karina kosztümváltásait egyazon jeleneten belül), és olyan rafkósan reflexív szövegközi idézetek sorjáznak, amelyekhez hasonlóakat tényleg csak a nyolcvanas években tudtak produkálni egyes rendezők (privát kedvencem az, amelyben Belmondo a Kifulladásigot emlegeti).

Az asszony az asszony Godard leginkább közönségbarát mozija, ellenben az Alphaville igazi nézőpróbáló darab. A filléres sci-fi-noir a készítés idejéhez – 1964-hez – képest a közeli jövőben játszódik, de díszletezése néhol, kivált a külsőkben jelenidejű, és ez önmagában zavartkeltő. Bizonytalan szerepű és motiválatlannak tetsző epizódok sora fokozza a zavart, jóllehet a mese akár sodró és fordulatos is lehetne. Hiszen a film egy mitikussá növekedő küldetésről számol be, amely az Orfeusz-mítosszal áll kapcsolatban. Lemmy Caution ügynök titokzatos céllal érkezik a Földről az extrémen túlszabályozott és az illogikus viselkedést szigorúan büntető Alphaville-be – és épp itt talál rá a szerelemre, amely, mint tudjuk, logikai úton nehezen magyarázható. Az Alphaville az állatorvosi ló a rendező első pályaszakaszán, legalábbis abból a szempontból, hogy a végletesen rigid, sőt mesterkélten kiszámított előadásmód egy minden ízében romantikus téma kibontását szolgálja benne.

Extrák: Mindkét filmhez előzetes, fotógaléria, werkfilm.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9576