KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Goodbye, Bafana

Kolozsi László

Goodbye Bafana – brit, 2007. Rendezte: Bille August. Írta: Bob Graham és James Gregory könyvéből Greg Latter. Kép: Robert Fraisse. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Joseph Fiennes (Gregory), Dennis Haysbert (Mandela), Diane Kruger (Gloria), Patrick Lyster (Jordaan). Gyártó: Future Films / Banana Films / Arsam International / Thema Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 140 perc.

 

A Goodbye, Bafana történelmi melodráma. E műfaj főhőse nem egy arra érdemes hölgy iránt viseltetik gyengéd érzelmekkel, hanem egy történelmi eszme vagy egy elkötelezett személy vonzalma tárgya, érte tesz meg mindent, ha kell, érte áldozza fel, ha kell – és csak így lehet könnyeket előcsalogatni – , az életét. A történelmi melodráma hőse nem azonosul a film elején az eszmével, lassan lesz bolondja; ritkán látni olyan hőst, aki első látásra beleszeret abba a teljes odaadást követelő eszmerendszerbe, aminek nagy valószínűséggel híve a film számos alkotója (elsősorban a rendező) is. A történelmi melodráma első harmada többnyire a központi alak jellemváltozását mutatja be, azt a folyamatot, ahogy fülig szerelmes lesz a legtöbbször jó embert követelő ideológiába: a történelmi melodráma tulajdonképpen sima melodráma, csak nem napjainkban játszódik, hanem a távoli vagy a (jelen esetben) kevésbé távoli múltban, és legjobb szándékai ellenére sem több egy kissé unalmas wipey-nél, vagyis egy érzékeny asszonyszíveket facsaró drámánál. Legjobb szándékai ellenére sem emlékezetes: ritkán tehet arról, ha nyoma marad a sulykolt, és a film apropójául szolgáló eszmének.

Az apartheidre nem Bille August Goodbye, Bafanája miatt fogunk emlékezni, ahogy – remélem – a holocaustra sem Spielberg „jó emberes” filmje miatt. Hiába bizonyosodik be újfent, hogy a dán August Európa legjobb melodráma rendezője, hiába a megkérdőjelezhetetlenül igaz eszme a háttérben, hiába a kéklő hegyek, a pontos korfestés, a 24-ben amerikai elnökeként elhíresült Dennis Haysbert afrikai akcentussal színezett pontos alakítása: a Goodbye, Bafana egyetlen perce, egyetlen kockája sem eredeti. Még a hősök szeretteinek halála sem megható. Bille August ugyanis nem tudja, és nem is akarja megszegni a (történelmi) melodráma szabályait – az hiányzik legjobban belőle, ami a leginkább jellemzi Mandelát: a bátorság. A meg nem alkuvó törekvés az igazra, a helyesnek véltre. Bille August éppen azért népszerű, Oscar és egyéb díjas, mert nagyon tudja és nagyon tudja használni a műfaj elemeit, de jelen filmjével nem csak bakot lőtt, még árt is Nelson Mandela ideológiájának: hiszen arról nincs mondanivalója. Arról alig szól valamit. Vajmi keveset lehet megtudni az Afrikai Nemzeti Kongresszusról (ANC), arról, hogy miben is hitt Mandela. És erre az sem mentség, hogy a mű nem Mandela, hanem börtönőre - a thembu nyelvet egy gyermekkori barátságának köszönhetően jól beszélő – James Gregory emlékirataiból készült. Mandela, a Goodbye, Bafana szerint, nem több mint egy a történelem makacs alakjai közül. A megalázott feketék hangját alig hallani. Augustnak a fehér elefántformájú hegyek fontosabbak voltak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9111