KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Charlotte Gray

Hungler Tímea

 

Charlotte Gray, a skót kémnő (Cate Blanchett) második világháborús történetével a legnagyobb gond az arányérzék – a film túl sok műfajt ötvözött 121 percbe: háborús dráma, kémtörténet, holocaust mozi, love story, partizánfilm, csak győzzük filmes műveltséggel követni.

A film kezdetén egy, a történelem viharainak kitett szerelem részese lehet a néző. Charlotte egy ifjú repülőssel keveredik románcba, akit Franciaországba szólít a kötelesség, ahol is nyoma vész. Hősnőnk, hogy ráakadjon, gondol egyet, gyorstalpaló kémtanfolyamra jelentkezik (falramászás, kódfejtés, nyelvlecke, ejtőernyőzés, smink), melynek sikeres elvégzése után felföldi Mata Hariként be is vetik. Mire azonban megbarátkozunk a gondolattal, hogy Charlotte nem annyira a harcos náciellenesség, mint az ösztönei miatt viseli szívén a haza sorsát, már a francia ellenállás vonatrobbantásokkal egybekötött partizánakcióin izgulhatunk, hogy aztán egy újabb huszárvágással megkönnyezhessük a két zsidó kisfiú szomorú élettörténetét, akiket hősnőnk minden erőfeszítése ellenére mégiscsak bevagoníroznak Auschwitz felé.

A melodramatikus elemekkel és korabeli akciójelenetekkel fűszerezett film valószínűleg valamiféle fejlődésregényt próbálna meg modellálni (az önző indokok miatt kémnőnek állt leány végül a háború hőseként végzi azzal, hogy zsidó kisfiúkat ment, vonatokat robbant és konspirál), a pátosznak azonban keserű a mellékíze: ha Charlotte jellemét valóban pozitív értelemben formálta a második világháború, miért kotyog ott és annak, akinek nem kéne, és legfőképp miért rohangál bevetés előtt a repülőse után, hogy a nagy műgonddal felépített partizánakció sikerét kockáztassa?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2094