KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Túltolva

Karibi dadaizmus

Lichter Péter

Túltolva Harmony Korine ars poeticájaként is nézhető.

 

Harmony Korine nem az a típusú művész, aki túl sokat szorong a róla kialakult képen: a filmrendezés mellett írt már töredékes narratívájú avantgárd regényt (A Crack Up at the Race Riots), de festőként is aktív, mostanában a kedvenc motívumai közé tartoznak a pornófilmcímekkel telefestett vitorlás hajók. Korine első filmje, a déli gótikát karcos VHS-poétikával és dadaista kollázsesztétikával keverő Gummo után nem az amerikai függetlenfilmesek klasszikus karrierívét követte (kritikai siker után a fősodor felé evezés), hanem az öntörvényű filmnyelvfeszegetés magányos bozótharcát folytatta. Kritikai hullámhegyek és toxikus hullámvölgyek után Korine negyvenévesen megérkezett: a Spring Breakers című floridai bikiniballadája úgy tudott viszonylagos sikert elérni a multiplexekben, hogy csak látszólag vasalta élére a korábbi experimentális burjánzást, valójában Korine egy tinisztárokkal telepakolt neonfényes dadaista montázsfilmet rendezett. A rendező a Túltolvával ezt a csapásirányt folytatta, de a Floridában vaduló tinédzserek makavejevi tobzódása helyett most már inkább a teljes lelazulást választotta, ami persze a filmzenén is erősen érződik: az agresszíven pszichedelikus techno után most szinte folyamatosan kellemes karibi gitározás vagy a kilencvenes évek romkomjait idéző zongorazene duruzsol. Korine húsz év után tehát lehiggadt egy kicsit, de azért hű maradt önmagához: a Túltolva sok szempontból a rendező ars poeticájaként is nézhető.

A film főszereplője Moondog, az életművészet napbarnított Rembrandtja: a milliárdos felesége által finanszírozott élete a pálmafák alatti ivászat, a függőágyon betépés és a narancsvörös naplementében való semmitevés paradicsomi állapotában csordogál. Moondog foglalkozását tekintve költő – a floridai letompulás Bukowskija, aki élete minden percével eggyé válik a vörös írógépen lepötyögött verseivel. Moondog naptejben áztatott nihilizmusa olyan kikezdhetetlenül sziklaszilárd, mint Korine semmit sem változó szerzőisége: jöhet bármiféle dramaturgiai fordulat (a feleség hirtelen halála, az elvonó rémképe, a feldolgozhatatlan vagyonosodás vagy a Pulitzer-díj), hősünk egy pillanatra sem változik. Moondog már megjelenésében kész művészeti manifesztum: boás sálja, flitteres felsője, hosszú, szőke haja és tűpontosan belőtt tangája egy improvizált kollázsra emlékeztet, mintha Matthew McConaughey a Korine-filmek montázsesztétikájába lenne öltöztetve. Moondog színes figurája körül pedig változatos égitestekként keringenek a különböző popkulturális asszociációkat beindító szereplők: ezen a freskón jól megfér egymás mellett a rapper Snoop Dogg és az ex-tinibálvány Zac Efron, vagy a mára majdnem teljesen elfelejtett Martin Lawrence. Korine kíváncsi tudós módjára figyeli az összekutyult vegyület viselkedését: korábban is előszeretettel keverte az amatőr szereplőket profikkal, modorosan színészkedő rendezőket (Werner Herzog, Léos Carax) tett remek színészek (Ewen Bremner, Diego Luna) mellé, de a széttartó játékstílusok valahogy mindig egységbe forrtak, ahogy a különböző színek, textúrák önálló kompozíciót képeznek egy absztrakt festményen (amiket a rendező amúgy előszeretettel fest).

A rá jellemző montázsesztétika a Túltolvában is érvényesül, vagyis a Gummo epizodikus tablója és a Spring Breakers szeriális montázsszekvenciái itt is visszaköszönnek, talán a zene mennyisége hoz igazi újdonságot: soha korábban nem használt a rendező ennyi zenei betétet, mintha Altman Nashville-jének szellemét akarná megidézni az átható marijuanafüstben. A Trash Humpers és a Gummo önfelszámoló pusztításai itt már költőien belassított zongorazúzásba szelídülnek, a bemutatkozó filmjében vízbefojtott fehér macska kiemelt mellékszereplővé, egy buddy movie-s haverrá válik. Korine a klasszikus hollywoodi elbeszélést támogató céldramaturgiát vagy a bírósági tárgyalás fordulatát pont annyira veszi komolyan, mint Moondog a kirendelt rendőröket – a látszólagos narratív csúcspontok (mint a lóvéégetés tetőpontja) lényegében a költői montázskompozícióba olvadnak, a szeriális szerkezet bármi mással egyenrangú részeiként.

Végső soron Korine filmjében az a legszimpatikusabb, hogy a költészetet nem zárja be a közhelyes giccs és a nagyotmondás aranykalitkájába, hanem bebizonyítja, hogy a színes zabpelyhet kanalazó Snoop Dogg enervált totálképe is lehet lírai.

 

TÚLTOLVA (The Beach Bum) – amerikai, 2019. Rendezte és írta: Harmony Korine. Kép: Benoît Debie. Zene: John Debney. Szereplők: Matthew McConaughey (Moondog), Isla Fisher (Minnie), Snoop Dogg (Rie), Jonah Hill (Lewis), Stefania LaVie Owen (Heather). Gyártó: Iconoclast / Anonymous Content / VICE Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 95 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14088