KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pál, Krisztus apostola

Gelencsér Gábor

Paul, Apostle of Christ – amerikai, 2018. Rendezte: Andrew Hyatt. Szereplők: Jim Caviezel, James Faulkner. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 108 perc.

 

Ha az egy snittre jutó lassítások, barokkosan beverő fények és/vagy lobogó mécsesek száma meghaladja a mindenkori filmtörténeti átlagot, nagy valószínűséggel Jézus-filmet látunk, annak is „cinema pauperum” változatát, vagyis a szegények filmbibliáját, népszerűsítő képeskönyvet. Nincs is ezzel baj, szükség van az ilyen típusú filmekre, amelyek talán legismertebb változata Franco Zeffirelli monumentális vállalkozása, A názáreti Jézus. Baj akkor van, ha egyrészt a fent felsorolt stílusjegyek hatásvadász módon halmozódnak, másrészt az alkotók túl akarnak lépni a képeskönyv-funkción, ám szándékuk sikertelen marad. A nagyot mondás közhelyes megoldása már joggal vívhatja ki maga ellen a gúnyos indulatot.

Andrew Hyatt filmje címe szerint Pálról szól, noha főszereplője az apostolt római börtönében felkereső Lukács, az egyik evangélium és a Pál működését is megörökítő Apostolok cselekedetei szerzője. A valódi főszereplő persze Jézus, akinek a nevében új hitükért küzdenek követői, az aktuális történet antagonistája pedig az őskeresztényeket üldöző, Pált kivégeztető Néró. Ők nem jelennek meg a cselekményben, Lukács és Pál kettőse pedig érdekes dramaturgiai helyzetet teremt, amelynek éppen annyi történeti alapja van, amennyiből már el lehet indulni a fikcióalkotás útján, akár a történelmi korszak, akár a keresztény teológia szellemében. Ebben azonban ki is merül a Pál, Krisztus apostola érdeme; ami az izgalmas alaphelyzetből kibomlik (miként lehet a fogságban, a teljes reménytelenségből befejezni a kereszténységet világvallássá avató missziós munkát), az nem lesz sem izgalmas történelmi kalandfilm, mint mondjuk a Ben Hur, sem a kereszténység tanítását akár provokatív, ám mégis elgondolkodtató módon értelmező alkotás, mint például Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című filmje, benne Pál egyetlen, néhány perces jelenetével, amelybe több szellem szorul, mint jelen produkció egészébe.

A kísértés itt nem a hitből, hanem a giccsből fakad; a kísértő pedig nem a Sátán – hanem Mel Gibson, s az ő passiója, amelynek szellemét, nyilván nem véletlenül, a Lukácsot alakító Jim Caviezel közvetlenül is megidézi. Gibson azonban legalább a maga tévútján radikális, ám Hyattről ez sem mondható el. Amikor Lukács felkeresi az idős Pált börtöne mélyén, rögtön egy obligát flashbacket várunk, ám az ekkor még elmarad, hogy aztán annál nagyobb erővel induljon be, s idézze fel Pál „fordulását”, azaz az apostol „back storyját”. S a flashbackek mintha (f)elszabadítanák a „spiritualizmus” képi közhelyeit, egészen az utolsó snittig, amikor a már lefejezett Pál néz szembe a kamerával, a túlvilági ellenbeállításban pedig egykori üldözöttjei mosolyognak vissza rá, sőt, a távolból még Jézus is felé fordítja tekintetét – lassítva. A giccsre a koronát azonban a fontoskodó záróinzert teszi fel: „Ezt a filmet mindazokért ajánljuk, akik a hitükért üldöztetést szenvedtek.”

Extrák: Kimaradt jelenetek, werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13806