KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/július
MAGYAR MŰHELY
• Pólik József: Elvesztett illúziók A magyar politikai film korszakai – 1. rész
• Hegedüs Márk Sebestyén: Holt ügyek Miért rosszak a magyar krimik?
ÁLLATI ELMÉK
• Forgách András: Lili és Hagen Fehér Isten
• Sepsi László: Borzasztó természet Állathorror
• Csiger Ádám: Rossz nevelés Samuel Fuller: Fehér kutya
FEMME FATALE
• Pápai Zsolt: Kleopátra lánya Százéves a femme fatale
• Zsubori Anna: Freud a Disney-kastélyban Demóna
DIVATMOZI
• Tüske Zsuzsanna: Yves Saint Laurent Divat-vásznak
• Varró Attila: Divatképek és Nagyítás Fotós-montázs
LENGYEL FILM
• Zalán Vince: Öt nem könnyű darab Krzysztof Zanussi
• Pályi András: Ki vagy? Lengyel Filmtavasz
HÖLLERING
• Kelecsényi László: Höllering a Hortobágyon Beszélgetés Szekfü Andrással
• Szekfü András: A puszta meséje Passuth László és a Hortobágy-film
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Eszköztelenül Wiesbaden - goEast Filmfesztivál
• Buglya Zsófia: Filmhangok vegyeskarra Linz – Crossing Europe
• Mátyás Győző: A tabuk ellen Krakkó
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Apokalipszis, mindig Hiroshi Sakurazaka: A holnap határai
• Kránicz Bence: Továbbélők Doug Liman: A holnap határa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A kánon joga Gelencsér Gábor: Eredendő máshol
HATÁRSÁV
• Szabó Dénes: Szerepjáték tárgyakkal Beszélgetés Szöllősi Gézával
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Szuperhősök, labdával Futball és reklám
• Pernecker Dávid: Szilíciumláz Mike Judge: Szilícium-völgy
KRITIKA
• Sepsi László: A deviancia varázsa Frank
• Barotányi Zoltán: Első fokon Ítélet Magyarországon
• Vajda Judit: Őserdők hősei Volt egyszer egy erdő; Amazónia
MOZI
• Barkóczi Janka: A pokol kapujában
• Jankovics Márton: Meteora
• Vajda Judit: Csillagainkban a hiba
• Margitházi Beja: A pap gyermekei
• Kránicz Bence: X-Men: Az eljövendő múlt napjai
• Sepsi László: A tengerre várva
• Huber Zoltán: Istenek kalapácsa
• Csiger Ádám: Már megint lakótársat keresünk
• Andorka György: Hogyan rohanj a veszTEDbe?
• Varró Attila: Kavarás
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Európa visszatér PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ismaël szellemei

Kovács Kata

Les fantômes d’Ismaël – francia, 2017. Rendezte: Arnaud Desplechin. Írta: Julie Peyr és Léa Mysius. Kép: Irina Lubtchansky. Zene: Grégorie Hetzel. Szereplők: Mathieu Amalric (Ismaël), Marion Cotillard (Carlotta), Charlotte Gainsbourgh (Sylvia), Louis Garrel (Ivan), Alba Rohrwacher (Arielle). Gyártó: Why Not Productions. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 114 perc.

 

A francia film melodrámákkal híressé vált veteránja, Arnaud Desplechin (Karácsonyi történet, Fiatal éveim) cannes-i nyitófilmjével pályája fontosabb toposzait – múltbéli titkok, családi és művészi konfliktusok, a fiatalság és a nagy szerelmek eltűnése – és természetesen állandó színészét (Mathieu Amalric) is vászonra citálja. Amalric a 2004-es Ha te nem lennél-ben ugyanezen a néven szereplő, szinte azonos figurát játssza, egy középkorú, bohó, depressziós, gyűrött arcú művészt, aki érzékeny alkotói világában éppúgy, mint zavaros magánéletében lázasan, álmatlanul és kétségektől gyötörten bolyong. Életét múltbéli tragédiák és titkok övezik, közben pedig dolgozik legújabb rendezésén („film a filmben”), melynek főszereplője egy többszörös művészi alteregóként (Desplechin/ Ismaël) is értelmezhető kém-diplomata. Ismaël új filmje rendezése közben az asztrofizikus Sylvia szeretője, de váratlanul felbukkan húsz éve rejtélyesen elveszített, és immár halottnak hitt felesége, Carlotta az életükben. A film egyik legmeggyőzőbb jelenetében Ismaël felkeresi Carlotta apját, aki ugyancsak rendező, és akit szintén soha nem hagyott nyugodni lánya eltűnése (a magyar származású, francia újhullámban híressé vált Szabó László alakítja).

A két, stílusát és műfaját tekintve eltérő történetszál (Ismaël a szerelmi háromszög melodrámájában, valamint az általa rendezett kémfilm), az elidegenítő hatások, kamerába mondott monológok, színpadias elemek, gyors hangnembeli váltások miatt zavaros összhatást kelt, nehezen illeszkedik, és maga a sztárparádés párkapcsolati dráma is érdektelen és meglehetősen steril, holott a főszerepeket alakító színészek kiválóak. A rusztikus tengerparti villában játszódó vívódás a két izgalmas nő és a gyötrődő művész között mindvégig kidolgozatlan és steril, ahhoz viszont nem elég hangsúlyosak a tónusváltások, hogy a frivolságán olyan jól elszórakozzunk, mint mondjuk a Vicky Cristina Barcelona vonatkozó szerelmi civódásain.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13640