KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/június
HRABAL MOZIJA
• Bikácsy Gergely: Mélysár és varázslat Hrabal mozijában
• Kelecsényi László: Ha nem volnának darazsak Hrabal táncórái
• Ardai Zoltán: Spálená utcai MÉH Juraj Herz gyöngyöcskéje
HÍMNEM, NŐNEM, ANIME
• Pusztai Beáta: Csodaország rabul ejt Alice-víziók a japán rajzfilmben
• Varró Attila: Az utolsó sárkány Szél támad
NORMANDIA 1944
• Géczi Zoltán: Kamera pergőtűzben A D-nap filmjei
SPANYOL-MAGYAR
• Lénárt András: Spanyol hungarikum A Budapest-Barcelona tengely
• Baski Sándor: Régi dicsőségünk Magyarok a Barcáért
JANCSÓ MIKLÓS
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szűk Balázs: Jancsó feltámadt Vendégjáték Debrecenben
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Vörössel festett láncok Ezópuszi beszédmód a magyar animációban
• Schubert Gusztáv: Örökmécses? Utolsó órák
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Komfortzónák Titanic: A sötét oldal
• Horváth Eszter: Arcunkra írva A türelmes Titanic
• Buglya Zsófia: Ambivalens szépségek Graz: Diagonale
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Óda a mindenséghez Kozmosz: Történetek a világegyetemről
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagytól Nagyig Nagy Imre: A Lumière-örökség I-II.
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Instant abszurd Jonas Jonasson: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
KRITIKA
• Kolozsi László: Hol egy Nemzeti süllyedt el Nemzeti dokumentumfilm
• Varró Attila: Határsáv, homályzóna Godzilla
MOZI
• Barkóczi Janka: Tessék mosolyogni!
• Jankovics Márton: Mi vagyunk a legjobbak!
• Csiger Ádám: Bérgavallér
• Nevelős Zoltán: Az ötödik kerék
• Pichler Gréta: Vivian Maier nyomában
• Kovács Marcell: Mr. Jones
• Forgács Nóra Kinga: Fuss, fiú!
• Kovács Kata: Másnaposok szerencséje
• Vajda Judit: Rossz szomszédság
• Sepsi László: A Szépség és a Szörnyeteg
• Kránicz Bence: A csodálatos Pókember 2.
• Tüske Zsuzsanna: Grace - Monaco csillaga
• Varró Attila: Hosszú út lefelé
DVD
• Soós Tamás Dénes: Cimborák – Nádi szélben
• Pápai Zsolt: Minden odavan
• Bocsor Péter: Öld meg kedveseid
• Kránicz Bence: Halálos szerelem
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Szuperhősök

Éjszakai őrség

Idegenek az éjszakában

Nevelős Zoltán

Oroszország visszavág, Volgák, Zilek és trükkparádé a hazai piacon taroló misztikus sci-fiben.

 

 

Mindenki arra kapta fel a fejét, hogy Oroszországban egy hazai produkció, az Éjszakai őrség 2004-ben nagyobb bevételi eredményeket hozott, mint a Pókember 2. vagy A király visszatér. A Fox Searchlight fénycsóvája hamar le is csapott rá, így az első orosz multiplexsláger amerikai közvetítéssel járhatja be világkörüli útját a Berlinalétól egy sor további fesztiválon át a 2005 őszén következő nemzetközi bemutatókig.

A Gyűrűk Urára erősen emlékeztető prológus felvázolja az alaphelyzetet: világunkban az embereken kívül itt élnek még velünk a külsőre megtévesztésig embernek tűnő „mások”, akik két csoportra oszlanak aszerint, hogy a fényt vagy a sötétséget szolgálják. E két csoport az idők hajnalán nagy csatát vívott egymással, amit azonban megszakítottak, és fegyverszünetük értelmében éjjel a jók, nappal a gonoszok őrködnek afelett, hogy a másik társaság békén hagyja az embereket. Az éjjeli őrjárat leggyakoribb feladata például az, hogy önuralmukat vesztett vámpírokat megakadályozzon emberi torkok harapdálásában. Anton, kora harmincas moszkvai fiatalember már felnőttkorában ismerte fel másságát, amikor naivan egy illegalitásban működő boszorkány szolgáltatásait akarta igénybe venni. Napjainkban Anton már az éjjeli őrség tagjaként járja a sötét utcákat, és apránként rájön, milyen kulcsszerepet játszik azokban az eseményekben, melyek során a jó és a rossz erők nagy konfliktusa újabb fordulóponthoz érkezik.

A film sikerénél is megdöbbentőbb az a tény, hogy a honvédő háborús drámák készítőinek késői utódai éppen egy olyan műfajt választottak, a horror fantasyt, amelyben ma már alapvető elvárásnak számítanak a költséges látványelemek. Timur Bekmambetov és csapata e téren a kelet-európai filmgyártás számára feltétlenül példaértékű költséghatékonyságról tesz tanúbizonyságot; a szemrevalóan kivitelezett CGI-trükköket jól eltalált ízléssel egészítik ki a lepukkant, nyers orosz valóság tárgyi környezetének elmaradhatatlan elemeivel. Megnyílik az ég az utálatos panelrengeteg fölött, és egy szédítő légörvény magába szippant egy utasszállító repülőgépet; sárga Zil teherautó száguld végig a zsúfolt moszkvai sugárutakon, előz és úgy pördül a kanyarokban, mintha a Halálos iramban paródiájában szerepelne – szerencsére eleve humorral tálalják a jelenetet, mert a gyorsított felvétel miatt mindenképp nevetségesen hatna; Anton, anti-akcióhősünk pedig napszemüvegén keresztül sem tűnik coolabb jelenségnek, mint egy divatérzékeny vodkacsempész. A dermesztő, földöntúli történéseket érzékeltető effektek és a testi-lelki lepusztultság humorban pácolt képsorai között hol lendületes, hol szaggatott kameramozgatás és vibráló vágástechnika képezi a kötőanyagot – David Fincher és Tony Scott hatását mutatják a képek –, ami a nézők látóidegeinek fokozott terhelése miatt igen hatásos, de a szereplőkkel való azonosulás és egyáltalán az események figyelemmel követése szempontjából inkább árt a filmnek.

A képek ziláltságánál azonban még nagyobb baj a cselekmény zavarossága. A fő konfliktus világos ugyan, de a fordulatokat, váratlan megvilágosodásokat már nehezebb követni, miként azt is, egyes figurák milyen szerepet is töltenek be a játszmában. Nem rágják a szánkba hollywoodi módon a játékszabályokat mindjárt az expozíció során, amit akár bátor húzásnak is tekinthetnénk, ám az, hogy a felállás a kelleténél később válik részleteiben is világossá, sokat levon a film élvezeti értékéből. Mint sok más esetben, itt sem sült el jól, hogy egy regényíró saját maga alkalmazta filmre a könyvét, Szergej Lukjanenkónak nagy szüksége lett volna arra, hogy egy biztos kezű dramaturg kivegye a kezéből a billentyűzetet, és szorosabbra csomózza a cselekményszálakat. Ez azért is kár, mert Lukjanenko egységes világot teremtett, amely – különösen felháborítóan negatív végkifejlet révén – akkor is egyéni színfoltot jelent a fantasy műfaj palettáján, ha a történet és a film egyébként masszívan kölcsönöz a közelmúlt hasonló témájú sikerfilmjeiből (Mátrix, Hegylakó, Blade, Szárnyas fejvadász, Harry Potter-sorozat, Underworld – csak hogy a legkézenfekvőbbeket említsük).

Vége mindenesetre még nincs a kozmikus összecsapásnak, mert az eleve trilógiának tervezett művet most már csak egy váratlan világvége akadályozhatná meg a teljessé válásban, a második rész oroszországi bemutatóját már ki is tűzték 2006 első napjára, és már a harmadik rész előkészületei is folynak a Fox közreműködésével. Ha művészi értelemben egyelőre nem is, üzleti-gyártási vonalon mindenképp jelentős áttörést hozott hát az Éjszakai őrség.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/09 19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8366