KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2014/június
HRABAL MOZIJA
• Bikácsy Gergely: Mélysár és varázslat Hrabal mozijában
• Kelecsényi László: Ha nem volnának darazsak Hrabal táncórái
• Ardai Zoltán: Spálená utcai MÉH Juraj Herz gyöngyöcskéje
HÍMNEM, NŐNEM, ANIME
• Pusztai Beáta: Csodaország rabul ejt Alice-víziók a japán rajzfilmben
• Varró Attila: Az utolsó sárkány Szél támad
NORMANDIA 1944
• Géczi Zoltán: Kamera pergőtűzben A D-nap filmjei
SPANYOL-MAGYAR
• Lénárt András: Spanyol hungarikum A Budapest-Barcelona tengely
• Baski Sándor: Régi dicsőségünk Magyarok a Barcáért
JANCSÓ MIKLÓS
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szűk Balázs: Jancsó feltámadt Vendégjáték Debrecenben
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Vörössel festett láncok Ezópuszi beszédmód a magyar animációban
• Schubert Gusztáv: Örökmécses? Utolsó órák
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Komfortzónák Titanic: A sötét oldal
• Horváth Eszter: Arcunkra írva A türelmes Titanic
• Buglya Zsófia: Ambivalens szépségek Graz: Diagonale
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Óda a mindenséghez Kozmosz: Történetek a világegyetemről
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagytól Nagyig Nagy Imre: A Lumière-örökség I-II.
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Instant abszurd Jonas Jonasson: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
KRITIKA
• Kolozsi László: Hol egy Nemzeti süllyedt el Nemzeti dokumentumfilm
• Varró Attila: Határsáv, homályzóna Godzilla
MOZI
• Barkóczi Janka: Tessék mosolyogni!
• Jankovics Márton: Mi vagyunk a legjobbak!
• Csiger Ádám: Bérgavallér
• Nevelős Zoltán: Az ötödik kerék
• Pichler Gréta: Vivian Maier nyomában
• Kovács Marcell: Mr. Jones
• Forgács Nóra Kinga: Fuss, fiú!
• Kovács Kata: Másnaposok szerencséje
• Vajda Judit: Rossz szomszédság
• Sepsi László: A Szépség és a Szörnyeteg
• Kránicz Bence: A csodálatos Pókember 2.
• Tüske Zsuzsanna: Grace - Monaco csillaga
• Varró Attila: Hosszú út lefelé
DVD
• Soós Tamás Dénes: Cimborák – Nádi szélben
• Pápai Zsolt: Minden odavan
• Bocsor Péter: Öld meg kedveseid
• Kránicz Bence: Halálos szerelem
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kerülőutak

Ardai Zoltán

 

Jó színészek, megnyerően játszó nem-sztárok kerültek a Kerülőutak szerepeire; Legalábbis a két kiemelt (férfi-)szerepre, de így ennek a kaliforniai színterű filmnek az egésze mentesül – jólesően – egyfajta, már-már előírásos műanyag-effektustól: az úgynevezett színészarc simább változatainak uralmi volumenű jelenlététől. Eszerint mégsem kell a legjellegzetesebb mozista hamisságokat ugyanúgy elfogadnunk, mint azt, hogy az operában a dráma éneklő személyek közt zajlik.

A két, alkatilag egymástól elütő, amúgy egyaránt fiatalságán túli, de mindenkor válságos éltű Los Angeles-i figura kettőse anélkül alkot szinte burleszki párost – tekintetük változásainak humora olykor ellenállhatatlan –, hogy az előadásmód kisrealista alaptónusa módosulna. Volna itt még más is: a kiruccanó barátokat körülölelő borvidék, a Santa Barbara-i régió táji erényei, a borászati faramuciságok és maguk a sikerültebb borok, ám a film píárja túloz, amikor azt hirdeti, hogy az egész attrakcióban a főszereplők egyike éppen a minőségi bor. Mert ha a Kerülőutakban a bor is főszereplővé vált volna, Bacchusra!, az nagy eset lett volna, olyasmi, ami nem pusztán a szájaláson múlik (ideértve a szerep szerinti bor-magasztaló szövegeket is). A Kerülőutakat ahhoz europidabb filmmé kellett volna szervezni, és ezzel egyben jobbat is teremteni az európai átlagnál. Győzött azonban a konfekciós sztori-keret, felülkerekedett a patent-dramaturgia a maga megfelelő „kulcsponti” férfi/nő-dialógusaival, az elmaradhatatlan „csodálatos ember vagy” -jelenettel. A sztori csenevész voltát értelmetlen volna kritikai éllel hangsúlyozni, ha a film europid életképi jellege dús volna – és hogy nem az, mit sem számítana, ha önálló életre kelne a cselekmény. Egyideig meglepően szellős-kellemes, végül már eltésztásodó időtöltés a Kerülőutak, amelynek valójában nem öt, nem is kettő, hanem egyetlen főszereplője van: az illető egy ötven felé tartó elváltan hánykódó ember (a baráti duó egyik tagja), akit révbe vezérelnek a script-történések.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4834