|
|
|
MoziAmityville: Az ébredésVarró Attila
Amityville: The
Awakening – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Franck Khalfoun. Kép: Steven
Poster. Zene: Robin Coudert. Szereplők: Bella Thorne (Belle), Cameron Monaghan
(James), Jennifer Jason Leigh (Joan), Thomas Mann (Terrence), Jennifer Morrison
(Candice). Gyártó: Blumhouse Productions / Dimension Films. Forgalmazó:
InterCom. Szinkronizált. 85 perc.
Az Alexandre Aja-műhelyéből
kikerült párizsi író-rendező, Franck Khalfoun tízévnyi rémfilmes életművében
szubzsánertől függetlenül megszállottan ragaszkodik a zavart lelkű, befelé
fordult férfiak és az általuk fenyegetett (többnyire szuperszexi) álomnők kegyetlen
párkapcsolataihoz, akár egy karácsonyi mélygarázs börtönében (P2 – A rettegés új szintje), akár egy
sorozatgyilkos hétköznapjaiban (Maniac),
akár egy fausti karriertörténet keretében (I-Lived):
meséinek központi tanulsága valahol az „akiket szeretünk, megöljük” és inverze
között oszcillál. Miután öt éve sikerrel lehelt új életet a Lustig-féle Maniac kultuszfilmjébe, ezúttal a
nagyjából 20. darabjánál tartó Amityville-franchise
kiszikkadt testébe próbált lelket önteni, az Evil Dead-remake dicséretes példáját követve egy testvér-dráma segítségével,
amelyben megszokott szerzői párosát egy dögös-darkos kamaszlány és démonszállta,
kómában fekvő ikerbátyja alakítják – Khalfoun kettőjük (némi bűntudattal és
beteges anyai szeretettel fűszerezett) eutanázia-drámájával mélyíti el a primér
kísértetház-terrort.
Az Amityville: Ébredés ugyan távol áll az eredeti koncepciókat
kreatívan kamatoztató kortárs horror-élvonaltól (Valami követ, Vaksötét, It Comes at Night), de a franchise-on belül
szokatlanul eredményes darabnak számít. Miközben igyekszik minimumra szorítani
a dupla- és tripla sokkokkal operáló sápatag rémisztgetést (lásd Annabelle 2.), távol tartja magát a splatter-trend vériszamos
Aja-élményeitől is, és a félelmet inkább a bizarr családi édeshármas érzelmi
iszonyatával színezgeti, egészen az inkább szív- mint gyomorszorító fináléig. Khalfoun
szerény szerzői horrorja bevallottan az eredeti Rettegés háza köveiből építkezik (a DeFeo-prológustól a
légyrajzástól a pincebontásig), szerencsére kósza mémeken túl a családi
széthullás-történet dinamikáját is átemelve – csak épp a talajvesztett apa és fojtogató
lakáskölcsön szürke, hétköznapi farkasembereinek helyét átveszik az anya-lány
gyűlölet és a szexuális kiszolgáltatottság fekete angyalai.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 3 átlag: 5.67 |
 |
|
|
|
